Otto Von Guericke 1602.11.20-án született Magdeburgban. Német  jogász, fizikus, feltaláló és filozófus volt. Szóval mindenféle nagyon menő foglalkozása volt, ami csak akkoriban lehetett.

Legjelentősebb találmánya ugyan a légszivattyú volt, melyet 1654-ben Regensburgban mutatott be, erről lett igazán híres. Bár a  légnyomás tanulmányozásával a meteorológia úttörőjének számított, de csillagászattal és - ami számunkra lényegesebb - elektromossággal is foglalkozott. 

1663-ban kifejlesztett egy berendezést, amely egy forgó kéngolyó segítségével elektrosztatikus töltéseket generált. Ezen “villamosító” gépek a tudományos világot és a szalonokat egyaránt meghódították. Szórakoztató médium lett, főleg nemesi körökben. Az előadók szikráztak, előkelő közönségük haja pedig égnek állt. A gazdag családok “elektromosító” gépeket vittek otthonukba játékként. Az egyszerűbb emberek pedig hagyták magukat „felvillanyozni” a vásárokon. 

Ez volt az első lépés az elektromos jelenségek megértése és az elektromosság megszelídítése felé. Állítólag Benjamin Franklint is egy ilyen bemutató inspirálta az elektromossággal kapcsolatos kutatásaihoz.

Biztosan ismered te is. Vagy legalábbis hallottál róla. Ez szinte természetes. Az utóbbi években került igazán előtérbe, bár a fősodratú média még nem írt róla. De nem a szentjánosbogárra gondolok, nem ám! Hanem a villanybogárra. Igen, így egybeírva: villanybogár.

De akkor mi is az a villanybogár?

Hallottam egy történetet nemrég, amikor egy idős néni váltig állította, hogy ő bizony nem engedi be a bogár irtókat, mert biztosan ők hozzák be kis gyufás skatulyákban a bogarakat, hogy legyen munkájuk. Merthogy eddig neki nem volt csótány. Most meg mióta ezek idejárnak, lett.

Ennek alternatívájaként kigondoltam, hogy milyen jó munkaszerzési lehetőség ez. Hogy etikus-e? Ne firtassuk. Szóval első lépésként körbejárom a kedvenc lakótelepeimet, és mindenhova becsöngetek. Megkérdezem, hogy van-e elektromos probléma. Ha nincs, nem baj, sőt, hagyok névjegyet.

Olyan névjegyre gondoltam, ami hűtőmágnes is egyben. Az emberek szeretik a hűtőmágnest (a brit tudósok kutatása szerint legalábbis). És itt a jönne a trükk. A hűtő és a hűtőmágnes kölcsönhatására aktiválódnak az addig hibernált állapotban leledző villanybogarak. 

S mit csinálnak ezek az élőlények?

Hát a villanybogár nagyon-nagyon szereti az alumíniumot, és messzire elkerüli a rezet. Ezért ébredése után villámgyorsan kiszimatolja, hogy hol található a rendszerben alumínium. Apró tapadókorongos lábain szinte repülve közelíti meg a legközelebbi ilyen helyet. Itt aztán ráveti magát áldozatára, és mi egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem működik a sütő, mert a csatlakozás kilazult és szétégett.

A megfigyelések alapján igazi kedvencei a mosógép dugaszoló aljzata környéki vizes részek, az ehhez tartozó áramkörök. Ha nincs túl messze a hűtőtől, akkor a lakáselosztó az az élettér, ami számára a legkedvezőbb. Ugyanis itt összegződnek azok a teljesítmények, amik a fejlődésének és szaporodásának a leginkább kedvezhetnek.

Ritkán ugyan (bár a nagy melegek miatt idén elég gyakran) a klíma berendezések környékén is fellelhető. Itt általában azt a dugaljat “támadja meg”, ahová a klíma be van dugva. Mivel itt a hideg levegő árt a táplálkozási és növekedési sebességének, csak lassabban tudja kifejteni “áldásos hatását”.

Élettartalma nagymértékben függ az alumínium minőségétől, minél jobb állapotú a rendszer és kevésbé van túlterhelve (tudod a teljesítmény fontos), annál hosszabb ideig képes élni. Szerencsére nem túl szapora, évente 1 utódot hoz a világra, kvázi saját maga helyett, mert a születés után a szülő elpusztul.

Ha az alumínium elég vagy elfogy és a lakáselosztót a tulajdonos felújítja, az állat áttelepül a következő, számára kedvező helyre (lakáson belüli kötődobozok, esetleg alsó szomszéd lakáselosztója). Ennek a vándorlásnak a leglátványosabb megjelenése egyébként az, amikor a szobában a legtávolabbi konnektorban egyszer csak nem lesz áram. Majd utána szépen sorban a többi közeli dugalj is sorra kerül. Extrém esetben és az elfogyasztott alumínium mennyiségétől függően melegedés, olvadás és esetlegesen lakástűz kísérheti “áldásos” tevékenységét.

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor elűzni már csak a hálózat teljes cseréjével lehet, mivel a réz bizonyított fertőtlenítő hatása révén is -, igazi “ősellensége”. A réz mellett, táplálékot nem találva, nem képes megélni. És mivel hosszú vándorlásra egy idő után már nem képes (valamint a felújításoknál megszokott port a kutatások alapján nem bírja), hamarosan elpusztul.

Szóval, ha a fenti problémák közül bármelyikkel találkoztál már a saját lakásodban, vagy a szomszédod találkozott ezzel esetleg, akkor érdemes kihívni a szakértő villanybogár irtókat, azaz minket. Segítünk a nagyobb baj megelőzésében.

Azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy elég sok az autó a városban. És azt hiszem abban is egyetérthetünk, hogy semmilyen szinten nem ilyen mennyiségre tervezték.

Sem az utakat, sem a lámpákat, sem pedig a parkolókat. Nem tudom, biztosan lehetett volna ezt jobban is, én csak egy egyszerű panelvillanyszerelő vagyok. Aki ugyan egyszer részt vett egy Budapesti Műszaki Egyetemi oktatás keretein belül rendezett bemutatón, ahol a dugók kialakulását és megszűnését modellezték golyócskákkal, és ahol a forgalomirányítás kihívásairól beszéltek.

De nem lettem ettől szakértő, csak az elmúlt időszakban bekövetkezett változásokat látom, és kissé panaszkodhatnékom támadt emiatt. Ez főként a parkolást érinti. Az elmúlt időszakban nemcsak a parkolás ára emelkedett, hanem a parkoló övezetek határa is kitolódott.

Ez utóbbit teljesen megértem, mert saját szememmel láttam és tapasztaltam, hogy mit szenvednek egy-egy lakótelepen az ott lakók, hogy hazaérve helyet találjanak saját maguknak a napközben az irodákban dolgozóknak a helyén, akik kvázi P+R-ként használták azt.

Igaz, én megtaláltam a megoldást erre: több okból kifolyólag is korán járunk be, és a lakótelepre érkezésünk időpontjában az ott lakók éppen elmennek dolgozni. Majd amikor mi végzünk, ők éppen hazaérnek. Problem solved.

Az idő és a lépés őket igazolta, mert lett hely, és hellyel-közzel megoldódott a probléma. Mivel a kezdeti példák igen sikeresnek mondhatók, a parkoló övezetek további “terjeszkedése” várható. Egy bánatom van ezzel kapcsolatban, az pedig az ár.

Nem sajnálom én tőlük, - bár a parkolóhelyek minősége azért néha hagy kívánnivalót maga után -, de heti 5 napon keresztül, napi 10 órán át fizetni egy 600 Ft/órás parkolódíjat azért elég kemény. Már régóta mondom, hogy jó lenne erre valamilyen kedvezményes megoldást találni, volt is rá próbálkozás, amikor az automatából tudtam “napijegyet” venni, de ez élt kb. 2 hetet.

Szerintem simán jobb lenne mindenkinek, ha a munkásoknak a Kereskedelmi és Iparkamarán keresztül valamilyen kedvezményes parkolást tudnának biztosítani. Úgyis fizetünk a kamarának éves díjat kötelezően, az ottani regisztrációs számon nyilván lehet tartani minket, és ezen keresztül egy egyszerű rendszert kidolgozni.

De sajnos nem gondolom, hogy ez rajtunk kívül bárkinek is érdeke, mert akkor már megtörtént volna… Vagy lehet, csak el kell kezdenem emailekkel bombázni őket?

Meg kell vallanom, hogy nagyon szeretek panellakásokban dolgozni. Mióta kialakítottam a rendszert magam körül, és megküzdöttem minden démonunkkal (például a hosszúra nyúló csendespihenők kieső óráival), azóta sokkal több időm van.

Sokszor megyünk elektromos hálózatot felújítani úgy, hogy mi vagyunk az első szakmunkások a “terepen”. Ilyenkor még a bontás sem történt meg, mert egy panelban erre nem feltétlen van szükség. (Bár ez a típusától erősen függ.) Ezért hát az előző tulajdonos nyomát teljes mértékben magán viseli a lakás.

Ha a korábbi lakók idős emberek voltak, és netalántán még ők voltak az első beköltözők, akkor aztán rengeteg emlék marad meg a múltból. Ezek tapasztalatom alapján többnyire örökölt lakások, ahol az örökösök - főleg ha többen vannak - nem igazán tudnak mit kezdeni ezekkel a használati tárgyakkal.

Fhúúú, ilyenkor aztán a kezdésnél, az első nap kora hajnali, átnézős-átgondolós órájában sokszor igazi szentimentális hangulat lesz úrrá rajtam. Ott maradt a falon 1-1 fénykép, a konyhában 1-1 használati tárgy vagy a beépített szekrényekben 1-1 emlék: plüssök, naplók, hanglemezek… Vajon kinek mit jelentett ez? Vajon miért maradt most itt “magányosan”?

Kedvem lenne ezeket megmenteni, egy-egy - akár valós - sztorit szőni köréjük, és bemutatni ezeken a felületeken. (Ilyen old school, gyorsan lepergő rövid filmre gondolok.) Hiszen minden ilyen “első tulajdonosú” lakás egy-egy élet. Nap-nap után, elmúlt évek, történetek százai, örömök-bánatok. Már 1 biztosan, de van hogy az építésük óta a 2. generáció is jár/járt a falak között.

Az élet nem áll meg, a fejlődés velünk él. Modernizálni kell, és ez bizony azzal jár, hogy a régi idők emlékei el-eltűnnek a szemünk elől. Hálás vagyok, mert nekem megadatik, hogy sokszor átélhetem gyerekkorom apró eseményeit tárgyakon, történeteken keresztül. Ezért szeretem a panellakásokat és a panelvillanyszerelést.

Időnként fellángol a vita, hogy egy panellakás felújítása során MMfalat vagy csövet tegyünk-e falba. Ennek megválaszolása igazi vitákat generál, ahol mindkét oldal tud pro-kontra érveket felsorakoztatni, és ez így van jól.

2000+ lakáson túl azonban azt kell mondanom, hogy a panellakás típusa szabja meg, hogy mit lehet és mit nem. Ezentúl pedig az ügyfél pénztárcája. Több megoldás is kínálkozik, de jó szakemberként azt vallom, hogy a biztonság az első, és második helyen az esztétika áll. Mindennek megvan a módja, de azért vannak olyan helyzetek, amikor nincs nagyon választási lehetőségünk: a vasbeton falakat nem lehet csak úgy összevissza marni-fúrni-vésni.

Ha már az előző szerelés - még az eredeti alumínium - kibírt ennyi időt, akkor valahol nagyon is jogos az elvárás, hogy nekünk tartós munkát kell végezzünk. Valamiért az él az emberekben, hogy a csövek a falban (és benne a vezetékek) jobbak, mint a falkábelek.

A legfajsúlyosabb érv egyébként az, hogy mi lesz vele, ha elfúrják. Bevallom ez teljesen jogos, mert tapasztalati úton is tudom, ha a falkábelt elfúrják, azt nehéz javítani. Nem lehetetlen, de nehezebb, mintha a csőben kellene megoldani ugyanezt. Erre általában én azt szoktam mondani: “Elfúrod? Már miért fúrnád el? Használd kérlek a dokumentációt, amit készítettünk, és nem fogod elfúrni.”

Hasonló oknál fogva volt egy nemrégi történés a csapat háza táján. A srácok tanfolyamon vesznek részt, ahol éppen ezen témakört érintették az oktatás keretein belül. Természetesen fellángolt a vita az elméleti és gyakorlati szakemberek között. (Mint a komment szekciókban, csak élőben.)

Kiváló kollégám és a másik kolléga jól összeveszett, szó-szót követett és a vita hevében az elmondások alapján már-már tettlegességig fajult a dolog. (Jó, mindenki kicsit máshogy mesélte el.) Ejj, de bele tudtam élni magam a szituációba! Nem vagyok egy nagy szájkaratés, sőt… de ilyenkor azért bizsereg az ember tenyere.

Mondtam is, hogy hú de megmondtam volna én is a magamét, mert sajnos velem mostanában nem szoktak vitatkozni. Rám nézett, tudod olyan komolyan, mint aki valami fontosat akar mondani: “Hát Péter, ne haragudj meg, jó, de nem csodálom. Olyan őrültnek nézel ki ezzel hajjal.”

Ha a hagyományos értelemben vett építőipart vesszük alapul, akkor valahol a ranglétra leges legalján a villanyszerelésnél is a segédmunkások állnak. Ebben számomra semmi degradáló nincsen, egyszerűen csak mindenki elkezdi valahol. Jó persze vannak kivételek, de ezt most hagyjuk.

A segédmunkásnak elég sokrétű feladatai vannak, és általánosságban azokat a tennivalókat bízzák rá, amiket amúgy egyszerű megcsinálni. Nálunk is így kezdte mindenki. Viszont ne legyen ebből sértődés srácok, ez az írás most nem rólatok szól. És bár gyorsan tanultatok, de cukinak azért nem mondanálak.

Történt itt az ősz elején, hogy egy kis kirándulást tettem egy családi ház környékén. Ritkán ugyan, de kimerészkedünk a “panelbarlangunkból”, hogy más típusú próbatételeknek is megfelelhessünk. (Bár, hogy melyik a nagyobb kihívás, arról azért tudnék vitatkozni.) Jó idő volt még, és mellettem egy gyíkocska napozott a lépcsőn.

Később vettem csak észre, mikor már nagyban csináltam a dolgom, és arra lettem figyelmes, hogy “kergeti” a lehulló blankolt vezeték végeket. A kis műanyag csövecskéket kapdosta, és vitte el valahova. Hogy hova azt nem láttam, lehet begyűjtötte? Minek egy gyíknak ilyen cucc? Aztán mikor észrevette, hogy figyelem és igyekszem közelebb kerülni hozzá, akkor elinalt.

És ahogy ezeket a sorokat írom, különös érzés kerített hatalmába. Mivel ő nem a “kulimunkát” végezte mellettem, lehet ő nem is segédmunkás volt, hanem a felelős műszaki vezető, aki mindvégig szemmel tartott?

Vagy volt benne egy beépített kamera, és megfigyeltek? Hát a mai világban már bármi lehet…

Valamikor régebben írtam már erről (3 éve talán?), mert fixa ideálom, hogy egy adott időn belül a robotok bizonyos szempontból a szakmunkások életét is meg fogják könnyíteni.

Ez alatt elsősorban azt értem, hogy olyan elérhető áron lesznek majd különböző eszközök, nevezzük őket egyszerűen robotoknak, amiket akár otthonról kényelmesen, egy joystickkal irányítva például a poros-piszkos munkafolyamatokat elvégeztethetjük vele.

Nem kell korán kelni és időben elindulni a városba. Nem kell a dugó kellős közepén várni, hogy történjen végre valami. Bár ez utóbbit már nagyon jól felhasználom a telefonálások elintézésére. És talán környezeti szempontból sem utolsó a dolog. Kevesebb dugó, több tiszta levegő.

Bevallom nem tudom, hogy ez mennyi idő még, illetve, hogy lesz-e ilyen valaha, de időnként eljátszom a gondolattal, milyen lenne az életem. És hogy milyen lenne a munkamenet egy-egy fázisa, hogyan alakulnának át mondjuk hatékonyság szempontjából.

Akár ki lehetne írni az ajtóra:

“Vigyázz, az ingatlanban automata robot dolgozik! A biztonság érdekében ne kopogjon és semmiképp ne nyisson be a lakásba!”

Vajon milyen fejet vágnának erre, akik jönnének érdeklődni? Jó, mondjuk ezt kiírhatnám csak úgy magától is, és közben videóznám egy kandi kamerával. Szerencsénkre mondjuk sokan nem szoktak kopogni, mert a munka előtt mindig kiírásra kerül, mikor mi fog történni, és a közvetlen szomszédoknak szólunk is.

A minap azonban megint eszembe jutott ez, és éppen az előnyökön gondolkoztam elalvás előtt. Valószínű ennek tudható be a fura álmom is. Sajnos a robot megkergült, elkezdte kalapáccsal csapkodni a falat. Nem reagált semmilyen vészleállító gombra, és távolról sajnos nem tudtam a lakást áramtalanítani (ezt meg kell oldani).

Mire odaértem a 3. kerületbe kocsival, már hatalmas csődület állt az utcán az épület előtt. Rossz érzésem támadt, és amikor felnéztem, láttam, hogy egy jó egy méteres lyuk tátong már a panel falán, és belül egy kalapács folyamatosan tágítja a nyílást. Egy pillanatnyi elismeréssel adóztam az erejének - mert egy kalapáccsal ütötte ezt a vasbetonon fél óra alatt, és milyen jól látszanak a függőleges és vízszintes vasak.

A kocsiban ülve azon gondolkodtam, hogy elsunnyogjak-e vagy mi legyen, amikor egy darab fal ráesett a szélvédőmre… erre szerencsére felébredtem.

De mindenképpen kíváncsi leszek, hogy számunkra elérhető lesz-e hasonló technológia, érdemes lesz-e használni, és ha igen, akkor mikor következik ez be?

Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen címet adjak ennek az írásnak. Az első gondolatom a káromkodás volt, a második hogy úgy tiltják majd le, mint a sicc. Mivel rákeresve ilyen címen még könyv is van a magyar életérzésről, gondoltam, mi baj lehet.

De a lényeg nem ez. Nem olyan rég cikket olvastam érintőlegesen az azbeszt egészségügyi hatásairól. Hosszan lappangó (20-25 év is akár) komoly betegségek okozója lehet, ami az elmúlt évek tapasztalatai alapján sok esetben halállal végződött. Ezért használata ma már tilos, és azbesztmentesítésre pályázni is lehet. Nemcsak hazánkban probléma ez, hanem Európa szerte.

Az azbeszt elsősorban az építőmunkásokra jelenthet veszélyt, mivel egykoron széles körben használták épületek szigetelésére, padlólapoknál és a tetőzsindelyeknél is. Úgynevezett szórt azbeszt - általában szigetelő anyagként - 150–200 ezer négyzetméter van a panelházakban és a középületekben.

Az elmúlt héten újra egy 3. kerületi panellakás volt az elektromos felújításunk alanya. Itt ezekben a típusú panel tömbökben a fogyasztásmérők emeletenként és csoportosan helyezkednek el a lift mögötti részen egy pici helyiségben, az úgynevezett falifülkében.

Itt aztán pont annyi hely van, hogy egy ember éppen elfér szerelni. Teljesítménybővítések alkalmával volt már szerencsém ezekhez. Most ugyan csak felülvizsgálat történt, illetve a szerelés egyes fázisaiban volt szükségünk meglátogatni ezt a szűk teret.

A felülvizsgálat (amikor plombát bontunk és “bekukkantunk” a mérő alá, hogy ott minden rendben van-e) során ugrott be hirtelen, hogy korábban már hallottam erről. Mármint az azbeszt káros hatásáról. És hogy a képen látható, az ajtót belülről borító fehér szigetelő anyag azbeszt tartalmú.

Egy korábbi ügyfelem volt az, aki erről mesélt nekem, ő a saját emeletén ezt bejelentette, és le is szedték náluk (ugyanígy a 3. kerületben). Nem tulajdonítottam neki nagy ügyet, emlékeim szerint ez a szigetelés elsősorban tűzgátló hatása miatt van az ajtón. Hogy van-e azbeszt tartalma? Ezt sajnos nem tudom.

Bár a korábban olvasott cikk kiemelte, hogy nagyobb mennyiség belélegzése szükséges a problémák kialakulásához, mivel azért sokat járok/járunk ilyen helyeken, jó lenne tudni, hogy ezzel kapcsolatban mi az igazság. Ha valamelyikőtöknek van ezzel kapcsolatban konkrét tapasztalata, örülnék, ha megosztaná velünk.

…avagy a jóval olcsóbb ajánlat esete a becsületes és szavahihető panelvillanyszerelővel.

El kell mondanom, hogy az elmúlt 13 évben láttam már ezt-azt az építőiparban. Csudálatos dolgokat. Na jó jó, igazatok van, még csak 12 év és 11 hónap, majd novemberben ünnepeljük ezt a szép “kerek” évfordulót.

Azt ki merem jelenteni, hogy most már van verseny a panellakás-elektromos-hálózat-felújítás piacon. Amikor kezdtük az “ipart”, nem nagyon volt, de most már ilyen-olyan, de van. Én ezt egy ideig nagyon zokon vettem, hogy úgy mondjam, nem feltétlen tudtam kezelni.

Fizikailag rosszul esett: mi az hogy másolnak, miért csinálják ezt? Kitaláltam, létrehoztam, más meg csak úgy elviszi. Azután valaki nálam ebben okosabb és tapasztaltabb ember azt mondta, hogy ez egy természetes folyamat és azért van, mert tényezők lettünk. Minket érdemes másolni.

Ez meg azért hizlalta a májamat, és megnyugtatott. Tulajdonképpen belegondoltam: Magyarországon kicsit több mint 700.000 panellakás található. Ha ennek 10%-a fel van újítva villanyszerelés szempontjából, akkor lehet közelítem a valóságot. (Erre egy ingatlanos lehet jobban rálát, érdekes lenne egy ilyen jellegű gyűjtés az adatbázisukból.) Így viszont a kapacitásokat is figyelembe véve azt gondolom, és ki is merem jelenteni, juthat mindenkinek.

De azért egy színvonalat tartani kell. Mindenkinek, aki ebben a szegmensben dolgozni akar. Ez mégiscsak egy vasbeton szerkezet, egy panel, ahol az adottságok speciálisabbak egy felújítás során. A biztonság, és erre törekedve az odafigyelés, az etikus viselkedés és hozzáállás alap értékeknek kellene, hogy legyenek.

Ha ezek rendben vannak, akkor onnantól kezdve, mivel minden ember más és más, úgy gondolom dönthet a szimpátia a “versenyzők” között, hogy az ügyfél kit választ. (Még ha az áraink azért különböznek is.) De ne a “10 perc alatt lemérem” hozzáállású munkáért elkért “kicsi” pénz legyen a megrendelés fokmérője!

Szerencsére azt tapasztalom, hogy ügyfeleink egyre rutinosabbak ilyen téren is, és egyre tudatosabban választanak maguknak villanyszerelő szakembert. Ebben nagy szerepünk van nekünk, akik ilyen-olyan módon kommunikálunk. Hiszen így vagy úgy, de ezzel tanítjuk és segítjük is az embereket.

Nagyon sok elképesztő történet kering az interneten. Ezt megelőzendő, ha már a kezdeteknél ki lehet szűrni, ki megfelelő és ki nem, akkor megéri elkészíteni egy-egy írást, egy-egy fényképet és akár egy-egy videót. 

Mert még egy kisebb, például 35 négyzetméteres panellakás mérése sem 10 perc, nemhogy egy nagyobbé…

Vannak azok a szituációk, amikor egy panellakásban halaszthatatlan lesz az elektromos hálózat felújítása. Hogy ez egy konyha modernizálás, esetleg festés vagy már komolyabb problémák - égésnyomok, nem működő konnektorok -, miatt következik be, az majdnem lényegtelen.

Ilyen esetekben többnyire sajnos nincs lehetőség arra, hogy teljes mértékben felújítható legyen az ingatlan. Ezeket a helyzeteket hívjuk mi “lakott lakás” felújításnak, mert ez tőlünk is más felkészülést igényel. Sokkal körültekintőbben kell eljárnunk, és a tervezés fázisa is összetettebb.

Az előző hetekben is ilyen lakásban dolgoztunk Őrmezőn. A kialakításnál fogva bizonyos esztétikai kompromisszumokkal, nagyon minimális rombolással tudtuk abszolválni a feladatot.

Esztétikai kompromisszum: a lakás előszobájában kábelcsatornát használtunk a mennyezet és oldalfal találkozásánál, mert az eredeti nyomvonalat a csempe bontásával tudtak volna csak használni. Bár a vezetékek teljesen eltüntethetők lettek volna, így sem érheti szó a ház elejét: a végeredmény szép lett.

Mivel a lakás albérletként funkcionált, és a bérlők ebből kifolyólag nem tudtak elköltözni a hétre, ezért már a kezdés előtt pár alkalommal jól átbeszéltük, hogy mit és hogyan tudunk egymásnak segíteni, hogy zökkenőmentes legyen a szerelés hete. Láttam, hogy ez részükről milyen feladatokat jelentett, és minden elismerésem, a végeredmény a mi munkánkat is nagyban segítette.

A szokásos hétfőtől-péntekig ütemben haladtunk, szerda délután, mielőtt indultam, váltottunk pár szót:

“Figyeljetek, elég jól haladtunk. Elosztó kész, pár apróság maradt csak. Holnap reggel ezeket megcsináljuk, feltesszük a szerelvényeket, elvégezzük a méréseket, és kész is vagyunk. Pénteken már nem jövünk.”

“Juhhúúúúúúúúú!” - ugrottak fel mindketten az asztal mellől. Olyan szürreális volt a szituáció, és olyan őszinte az öröm, hogy én sem bírtam ki nevetés nélkül. - “Óóó, bocs Péter, nem ellenetek szól, csak nagyon örülünk, hogy akkor pénteken már visszapakolhatunk.”

Minden jó, ha vége jó. Tényleg sok mindent meg lehet oldani, még egy panel lakásban is.

Egyrészt akarat (ténylegesen segíteni szeretnél), másrészt odafigyelés kérdése (főként az apró részletekre). De látni az örömöt, amit az okoz, hogy megoldódik a probléma, és biztonságossá válik a “villany”, nagyon szívet melengető. És ilyenkor én is nagyon örülök, hogy hozzájárulhattam ehhez.

Szándékosan szedtem szét elválasztva a címben a négyzet-méter-árat. Egyrészt mert a helyesírás ellenőrző valahogy nem akarta elfogadni egybeírva - van baj az éterben, másrészt pedig figyelemfelhívás céljából.

Mindenki szeretné tudni, hogy mennyibe is fog kerülni a felújítás. Amikor megszületik a gondolat, akár egy konyha felújítás okán (főzőlap, sütő, mosogatógép), akár a kényszerűségből (nincs áram pár konnektorban), akkor az egyik legfontosabb kérdés: tud mondani egy körülbelüli árat?

Illetve nem pontosan így szokott elhangzani, hanem valahogy így: “Tudom, hogy látatlanban nem lehet, de azért mégiscsak tudna valamit mondani?”.

Ha erre a kérdésre a villanyszerelő nemmel válaszol, akkor annak 2 oka lehet. Vagy nem tud, vagy nem akar. Ha nem tud, annak az az oka, hogy van aki nem vezet statisztikát, ezért nincsenek számai adott munkához. Ilyenkor ténylegesen nem tud következtetni a következő hasonló munkák lehetséges költségeire.

És szerintem az is teljesen rendben van, ha valaki nem akar “árat adni” telefonban. Sokáig én is így gondoltam, mert szerintem nem jó, ha már látatlanban összehasonlítanak a konkurenciával. Féltem is kiadni magunkat, mert sosem tudhatod, ki van a másik oldalon, lehet a versenytárs hív éppen?

Azonban az évek alatt rá kellett jönnöm, hogy mindenkinek jobb, ha már az elején tisztázzuk a “játékszabályokat”. Főként a feleslegesen megtett utak, és a soha vissza nem jelző “ügyfelek” voltak azok, amik odáig vezettek, hogy bátran válaszolok a feltett kérdésekre. Az elmúlt évek tapasztalatai és a statisztikák komoly segítségemre vannak ebben.

És bizony ilyenkor használom a bűvös négyzet-méter-árat. Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy ez mit is jelent, mi a következő lépés, és mit tartalmaz majd a végső ajánlat. Az évek alatt eléggé letisztult, hogy hogyan tudok jól segíteni egy-egy beszélgetéssel. De még így is akadnak félreértések.

“Péter, elnézést, hogy zavarom megint. De olyan kíváncsiak vagyunk a feleségemmel, mondja már meg nekem, mi a fene kerül egy panellakás villany felújításában 4 és fél millió Forintba?” - Némi csend az én oldalamon, ledöbbentem. - “Hogyan jött ez ki?” - “Hát lemértük és kiszámoltuk a falak négyzetméterét, aztán felszoroztuk az Ön által megadott összeggel. Bár őszinte leszek, azt nem tudtuk, hogy az ajtókat és ablakokat ki kell-e vonni belőle.”

A múlt héten volt egy elég furcsa telefonbeszélgetésem. Egy fiatalember keresett, felvenni azonnal nem tudtam, mert gipszeltem éppen, de visszahívtam. Egyből letegezett, és úgy köszöntött, mintha csak tegnap beszéltünk volna.

Azok közé a kivitelezők közé tartozom, akiket a leendő ügyfeleik megtisztelnek azzal, hogy visszaszólnak, ha mást választanak, vagy egyszerűen máshogy alakul az életük. (Volt aki annyira sokallta a felújítás teljes költségét, hogy inkább eladta a panellakást.)

Be kell azért vallanom, hogy régebben ez nem volt mindig így, de tapasztalatból tudtuk, hogy aki nem jelzett vissza az ajánlattal kapcsolatban, az többnyire az “eddig is jó volt, még egy ideig jó lesz” álláspontot képviselte, és nem újította fel az elektromos hálózatot.

Szóval hívott a srác, mint régi ismerős, elmesélte kicsoda és honnan hívott, és hozzátette, hogy mindig olvas engem a facebookon. Végül elmondta, nagyon megbánták, hogy akkor 5 éve nem csináltatták meg a felújítást. Igazam volt, tényleg nem bírta a régi alumínium a sütőt, 2 hét után valami szaga volt, aztán már csak nagyon ritkán használták. Hosszabbítóról. A szobából.

Kérdezte, áll-e még az ajánlat és meg tudom-e csinálni még szeptember közepén, mert hogy akkor megrendelnék az új konyhabútort is. Őszintének kell lennem, elsőre úgy meglepődtem ezen a kérdésen, hogy mély csendbe burkolóztam. Megdöbbenésemet szerintem érezték a telefon másik oldalán is.

Sokszor van úgy, hogy ha hirtelen nem is, de egy idő után egy-egy időpontról, vagy névről, vagy címről beugranak az események. Emlékeztem rájuk is, nagyon sokáig tartott a felmérés (azt hiszem a maga 3 órájával az 50 nm-re ez volt a rekord), mert sok bútoruk volt, és több kompromisszumot is meg kellett volna kötnünk.

Bevallom, kicsit rosszul is esett annak idején, hogy nem jeleztek vissza. De mára ez a rossz érzés elmúlt, és inkább a kíváncsiság költözött a helyére. Mondtam neki, hogy november elejénél korábban biztosan nem tudunk munkát vállalni, és mert 5 év nagy idő, szükség lesz egy új felmérésre és ajánlatra is.

Erre ő döbbent le kicsit, mert az időponton túl átbeszéltük azt is, hogy az akkori díjszabás mennyire változott. Végül abban maradtunk, hogy ezt még megvitatják otthon, mert ők még a régi árral számoltak. És én is azon gondolkodtam hazafelé, hogy 5 év alatt tényleg ennyire elszálltak az árak?

…kinyílik egy másik. De sokszor olyan sokáig bámuljuk sajnálattal a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik nyitva van. Ugye ismerős nektek is ez az idézet?

Vannak a villanyszerelő életében is olyan pillanatok, amikor át kell tekinteni a teljesítményedet, és értékelni az energiafelhasználás hatékonyságát. Ezen a héten pont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a nagyszüleim egykori lakását újíthatom fel.

Ez egy tökéletes szituáció, ahol át lehet értékelni a napjaid áramlását. A kisgyermekkori emlékek - amik ehhez a helyhez kötődnek -, letörik a maradék ellenállást is, és tisztábban fénylik fel a jövő és az út, mint egy 150 Wattos 5000 Kelvines LED csarnokvilágító.

Rádöbbensz, hogy milyen fontos a felgyülemlett feszültség megfelelő levezetése, mert különben apró kisülések, szikrázások, leolvadás, sőt hatalmas lakástűz is keletkezhet. Amiben aztán minden, de minden odaveszhet, amiért eddig hajtottál, küzdöttél, napról-napra, évről-évre.

Szóval, ha egy ajtó bezárul, legalább a telefonod legyen nálad. Vagy ha már azt is bent hagytad, akkor embereld meg magad, és menj fel az emeletre elkérni a pótkulcsot. És áldd az eget, hogy sok-sok kedves emlék mellett, a tulajdonos is itt lakik a házban…

Bara-Horváth Péter - "Villany Péter"

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Amikor én magam ezt elgondoltam, és bevezettem azt, hogy szelektíven fogunk gyűjteni sok mindent, magam sem gondoltam, hogy ez ilyen szintre jut, és hogy ez lesz vele a tapasztalat.

Azt most ne vegyük elő, hogy ezeknek a kukáknak mi a sorsa, hol köt ki belőle a “szemét”, hogyan dolgozzák fel, stb., stb.. Mind tudjuk szerintem, hogy minden mellett vannak érvek és ellenérvek, és néha még a tényekkel is lehet vitatkozni. Vagy legalábbis látunk csodákat, de erről elég is ennyi.

Az alapötlet igazából onnan indult ezelőtt már vagy 6 éve, hogy a hulladékudvarok éves szinten a lakcímkártya alapján 150kg építési hulladékot átvesznek. Díjmentesen. De csak akkor, ha szépen külön van válogatva minden, és az építési törmelék az tényleg csak építési törmelék.

Egy-egy olyan lakás esetén, ahol csekély mennyiségű ilyen hulladék keletkezik, tökéletes megoldás. Emlékszem, volt aki minden engedélyt megszerezve konténert rakatott a ház elé 24 órára. Késő délután, már felig sötétben érkezett a cucc. Kint maradt éjszakára is, üresen. Szerintetek reggelre belefértek a saját cuccai? Vagy volt olyan is, amikor a tulaj emberünket megbízta, akiről kiderült, hogy 4 sarokkal odébb az üres telekre kipakolt mindent. Ezt onnan tudom, hogy pont én dolgoztam ott, és jöttek a rendőrök...

Szóval kis mennyiség esetén mindenképpen jó megoldás ennek a lehetőségnek a kihasználása, és tulajdonképpen ennek hatására kezdtem el a dolgot. Mert ha nincs benne kaja maradvány, műanyag, üveg, zacskó, meg még ki tudja micsoda, akkor gond nélkül és ingyen átveszik..

S ugyanígy ugyanott külön gyűjtve átadhat az úgynevezett elektronikus szemetek is: konnektorok, kapcsolók, elosztódobozok, vezetékek. Bár ez utóbbi esetén vita van még. Hiszen az alumínium is fém, nem mellesleg ezeket az alumínium dobozokat is oda kell dobni. És hadd ne mondjam, műanyaggal van bevonva.

Így hát ezt is elkezdtem külön szedni, majd jött, hogy a műanyagot is külön tudjuk gyűjteni. És a dobozok, amikben az általunk a szerelésnél felhasznált anyagok nagy részét megkapjuk, papír. S ez bizony már akkor is egyre több paneltömbben lehetett nagy kukákba is kitenni.

Ez volt az oka, hogy szelektíven kezdtük el gyűjteni a szemetet. Nem is olyan régen meg kellett állapítanom, hogy gyakorlatilag kommunális szemetünk nem is keletkezik. Figyelemreméltó, hogy elképesztő mennyiségű műanyagot halmozunk fel, és a papír sem kevés.

A történet nem túl régi. Nem tudom kell-e szégyellni ezt, de az utóbbi időben rákaptunk a 0%-os ízesített sörre. Különösen a meggyes ízesítés jött be nálam, mert az hasonlít gyermekkorom márkameggyére (ez szándékosan van így írva).

Történt azután - hogy hogy nem - kedves kollégám által egy ilyen - igaz citromos változatban - odakerült egy kilencedik emelet panellakásába. Igazából azért jött a “sör”, mert ők nem isszák, nekünk meg “jó lesz”.

Tulajdonképpen jól is jött, mert lehetett a lakásban jó kis kereszthuzatot csinálni, és kitámasztónak is kiválóan megállta a helyét. Azt ugye nem kell mondanom, hogy milyen meleg tud lenni meleg nyári napokon egy olyan panelben, ami szinte egész nap telibe kapja a napot? Ilyenkor egy kis huzat csodákra képes.

Még beszéltük is és röhögtünk is rajta, hogy ha ide most valaki bejön, le se tagadhatjuk, hogy sörözgetünk munka közben. Amit egyébként nem szoktunk, mert nem igazán segíti a hatékonyságot, hogy finoman fogalmazzak.

Letudtuk végül a napot, és a sör az bizony ottmaradt az ablakban. És azon gondolkoztam, hogy azért maradt-e ott, mert ott felejtettem, vagy azért, mert a huzat miatt kiesett korábban, csak nem tűnt fel. Utóbbi okán kicsit izgultam, nem esett-e be valamelyik erkélyre, de már olyan messze voltam, hogy emiatt nem mentem vissza.

Általában meg szoktam kérni az ügyfeleimet, hogy vagy az első vagy a második nap végén, délután vagy estefelé ugorjanak be lakásba, és nézzenek szét. Ennek elsősorban az az oka, hogy lássák, ténylegesen hova kerülnek a lámpák, dugaljak, mert ilyenkorra már gyakorlatilag mindennek látszik a helye.

Ha esetleg vizuálisan máshogy néznek ki a dolgok, mint ahogy elképzelték, akkor ezen még lehet változtatni, ez ilyenkor még nem okoz késedelmet a munka befejezésében. Jelen esetben is ez történt, és pont hazaértem az autóval, amikor csörgött a telefonom. Mivel még mindig rossz érzésem volt a sörös doboz kapcsán, adta magát a dolog, hogy akkor megkérdezem, nem látják-e az ablakban.

“Látom Péter, ott a sör az ablakban.” - “Fhúúú, szuper, köszönöm, nagy kő esett le a szívemről!” - “Ha ezt mondtad volna, hoztam volna nektek jó kis házipálinkát, apám csinálja. Igazi kerítésszaggató, biztos ízlene nektek.” - némi csend után megköszöntem és elköszöntem.

Mint utólag kiderült, kicsit úgy adta ki magát a dolog telefonon keresztül, mintha valami égetően fontos dolog lenne, hogy meglegyen a sör, mintha remegnék az alkoholért. Az való igaz, hogy izgultam egy kicsit, hogy nem esett-e valami olyan helyre, ahol kárt okoz. Mert azért magasról van olyan súlya, hogy komolyat üssön.

Később, amikor ez kiderült, nagyon jót nevettünk rajta. S bár az építőiparról elterjedt, hogy azt reggel a reggeli mellett vagy helyett egy jó csavarossal kell kezdeni, ez már komoly szakembereknél nem állja meg a helyét.

De mindenképp vigyázzatok, mit tesztek az ablakba!

Lehet tudjátok, lehet nem, de életem párja, kedves feleségem Kati, kertészmérnök. Hogy hogyan került a villanyszerelés közelébe, és hogyan lett ez a szakmája, az már egy másik történet, de nem nehéz kitalálni.

Szóval ő mint hivatásos, de szakmáját csak szűk családi körben gyakorló kertész, ebbéli minőségében irányítja a kerti munkálatokat. Ez számomra többnyire komolyabb fizikai munkálatokkal jár, így nem rajongok túlságosan érte. De gyorsan megtanultam, hogy a befektetett energia utólag itt is hasznosul: a látvány és az ízvilág bizony kárpótol.

Ha már villanyszerelés, és Villany Péter, és kertészet, akkor egy kedves ismerősöm facebook posztja jutott eszembe. Megkérdezte a ChatGPT-t, hogy hogyan kell termeszteni a villanykörtét. A válasz nagyon mulatságos volt, még pálinka is készült belőle!

Ekkor eldöntöttem, hogy írok majd erről, mert bizony mi itthon, mint villanyszerelők, termesztünk villanykörtét! Igaz, hogy ez nem körte, hanem paradicsom, de zseniális, mert olyan formája van némelyiknek, mintha kicsi E14-es foglalatú villanykörte lenne.

Többféle színben is léteznek nálunk. Néhol pedig az előző évben lehullott “példányokból” kelnek ki az új évben, az új tövek. Csodálatos dolog a kert, így a villanyszerelés mellett ez az egyik nagy kedvencem.

Egy felmérés alkalmával újra találkoztam a sztorival, és erről mindig az Üvegtigris egyik jelenete jut eszembe. Gaben mondja Lalinak:

“-Itt van ez a napszemüveg, ezt 2500-ért vettem.
-Boltba’ mennyi?
-300. Mondjuk ezzel pont át...sztak.”

Fiatal nagyon szimpatikus srác örökölt egy társasházi lakást. Zsaluzott, egy picit régebbi kiadás, mint a “hagyományos” panel, ami lényeges. Ugyanis ezekben a típusokban a többnyire már duplaszigetelt vezetékek a falakban, a vakolat alatt elrejtve kerültek szerelésre.

Némelyeknél az akkori előírásoknak megfelelően törésgátlás okán egy darabka csövet is beraktak a kapcsolók-konnektorok bevezető szakaszára. Ennek aztán mindenki megörül, mert azt gondolhatják, hogy úgynevezett húzható a lakás. (értsd: a régi ki, az új be, gyakorlatilag rombolás nélkül)

“Ügyes szakijaink” ezt tényt használták ki, amikor bizony nem kis pénzért ezelőtt néhány évvel a nagymamának “eladták”, hogy ezt cserélni kell, és most jutányos áron, rombolás nélkül 2-3 nap alatt meg is csinálják. Aztán mivel a szomszédasszony is “befektetett”, ezért aztán nem lehetett nemet mondani (az egyébként akkori árakon számolt tényleg korrekt árakon).

Tán a hálózat komolyabb szétégéséig (aminek voltak már jelei) nem is derült volna ki, ha az új tulajdonos nem alakítja át a konyhát, és új dugaljak kialakításához nem hív olyan villanyszerelőt, aki ismeri ezeket a típusú lakásokat és a lehetőségeket (aki pedig én voltam).

Megnéztem egy-két szerelvényt, leszedtem őket, a lakáselosztóba is belekukkantottam.

“Figyi, ez full alumínium, itt a lakáselosztón és a szerelvényeken kívül nem lett cserélve semmi.” - “Az nem lehet Péter. A nagyi 400 ezer Forintot fizetett érte! Ki van az cserélve!” - “Az lehet, hogy annyit fizetett, de hogy nem cseréltek semmit sem, az tuti fix.”

“Ne mondd már nekem! Még mondta is a mama szegény, hogy húzható volt a lakás, nem romboltak semmit sem. Ott a cső is, nézd már!” - “Te Miki, persze, hogy ott a cső, meg ott van a dupla szigetelt alumínium is, nézd.” - “Á, az réz Péter.” - “Ez ugyan nem. Nézd a színét.” - “Látom, de biztos csak el van oxidálódva a vége, ahogy be volt kötve.”

Szó szót követett, végül az egyik szoba dugaszoló aljzatában lévő már 10 centiméterre visszaégett vezetéket bontottunk vissza, hogy lássuk, tényleg nincs csövezve a lakás és hogy minden az eredeti, de már nem túl jó állapotokat tükrözi.

Tanulság: nem mind arany, ami fénylik. És persze nem mind réz, ami alumínium.

Édesanyám mesélte nekem ezt a történetet, amiről eszembe jutott pár dolog, és hogy mennyire aktuális még ma is. Két értelemben is, hiszen nekem is vannak már gyermekeim, akiknek szintén nehéz ez a dolog.

Annak idején kisgyerekkoromban egy nagyon barátságos vidéki kis faluban cseperedtem. Mind a mai napig szeretettel gondolok azokra az időkre. Akkoriban még mindenki mindenkinek köszönt, többnyire állandó “versenyzői” voltak az utcáknak, és ha csak látásból is, de mindenki ismert mindenkit.

Bizony-bizony, ugyanúgy mint manapság, akkor is illendő volt nekünk gyerekeknek előre, hangosan köszönni. Én nem voltam ebben a sportban valami jó, ezért gyakran meg is jegyezték felém: “Nem baj na, majd holnap köszönsz, igaz?” Ez nekem annyira megtetszett, hogy szokásommá vált, amikor valakivel találkoztunk, már előre köszöntem: “Majd holnap!”

Hogy ez hogy jön a villanyszereléshez? Ha egy szakinak azt mondod, hogy “Nekem ráér!” vagy “Amikor időd lesz!”, akkor sajnos az a munka bekerül a “majd holnap” kalapba. Ebben semmi rosszindulat nincsen, mert akinek van munkája bőven, az szelektálni kényszerül a sürgős és kevésbé sürgős feladatok között.

S bizony ilyen esetekben nálam is előfordult, hogy “majd holnap”. Még pályám elején voltak ebből adódóan kellemetlenségeim, de megtanultam, hogy jobb minden feladatnak adni egy naptári napot és egy időpontot, azt beírni, legyen az bármilyen távoli. Így van viszonyítási alapom, és nem kerülnek “tologatásra” az aprónak tűnő munkák sem.

Egy jó tanács a végére: ügyfélként soha egyetlen szakembernek se mondjátok, hogy nem sürgős, vagy hogy ráér. Annak soha nem lesz jó vége!

Először is el kell mondjam, hogy mit nevezünk falpogácsának. Vagy ahogyan a google helyesírás-ellenőrzője szeretné mindenáron: fal pogácsa.

Amikor egy panel vasbeton falán a statikai engedélyeknek megfelelően egy szerelvénynek (konnektor vagy kapcsoló) “helyet” készítesz, akkor ott egy szép alakú és nagyon masszív henger alakzatot emelsz ki a falból.

Ha ezt egy vékony falnál csinálod, pl. egy fürdő 4 centis falán, akkor pedig a forma egy kisebb méretű “gazdaságos” pogácsára emlékeztet. Jó kis vasbeton-pogácsa. Mondjuk evésre nem ajánlom. (bár a szomszéd macskája valamilyen oknál fogva szereti nyalogatni őket)

Egy ideig elhoztam haza őket, hogy majd jó lesz a kertbe “kertitörpének”. De igazából sziklakertszerűséget szerettem volna építeni belőle, majd a gyíkoknak szántam napozónak. Hogy egyik sem lett annak az az oka, hogy a vékony falból kivettek esetén abban viszonylag sok a vékony vas. Ezek pedig komolyan berozsdásodtak.

Így az elsőt ugyan megtartottuk a lakásban, de a többi az időjárás kegyeire van bízva. Gyakorlatilag tesztelem, hogy a benne lévő vasak meddig bírják a szabad levegőn. Figyelem, hogy mikor kezdenek el a rozsdásodás okán tényleg tönkre menni.

Viszont azt az elsőt ténylegesen sokoldalúan használjuk: levélnehezéknek, diótörőnek, stresszlabdának. A legújabb felfedezésem pedig, hogy iszonyúan alkalmas a kovászos uborka készítéséhez! Ennél jobb nehezéket elképzelni sem tudok, mind mérete, mind súlya okán.

A nyári nagy meleg nemcsak minket, embereket terhel meg, hanem az elektromos hálózatot is. Most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy “különböző szintű” “kiszolgáló egységek” vannak, és ezeknek más és más a funkciója a nagy egészet tekintve.

Ugye mi viszonylag könnyen védekezhetünk ellene: némi pénzért felszereltetünk egy jó klímát, ami számunkra a kellemes közérzetet, és lakásainkban a hűvösebb időjárást biztosítja.

“Szegény” elektromos hálózat ugyanakkor ezt nem tudja megtenni, s bár a meleg kevésbé érinti rosszul, az általunk használt légkondicionáló berendezések energiaigénye igencsak leterheli “őkelmét”. Nem véletlen, hogy a július közepi nagy melegek hatására egyre-másra dőltek meg a napi fogyasztási rekordok.

Ennek kapcsán merült fel az az aggály, hogy úgy, mint a Balkánon nem olyan régen, nálunk is várhatók áramkimaradások. Ott több ország esetén is, a nagyvárosokban 3-5 órás áramkimaradások voltak, mert a termelés nem tudott lépést tartani a fogyasztással. A szakemberek szerint ugyan erre kicsi az esély, de nem zárható ki teljesen.

A különösen veszélyeztetett időszak ennek kapcsán az esti órákban van, 18-21 óra között. Ilyenkor a napelemek már nem - vagy csak nagyon kis mennyiségben - termelnek, és a még mindig működő klímák ellátása ilyenkor már problémákba ütközhet.

Ha rendszerkritikus szeretnék lenni, és a kákán is csomót akarnék keresni, akkor az az érzésem, hogy a hálózatfejlesztés elmaradását vagy lassabb ütemét próbálják egy kicsit tompítani, és a felelősség egy részét rátolni a szerencsétlen klímákra, és ezáltal a lakosságra. De ezt csak így itt zárójelben jegyzem meg, és ez szimplán az én gondolatom, belsős információk nélkül.

Ugyanakkor az is teljesen igaz, hogy nem lett belőlük kevesebb. Mármint a légkondikból. Egy-egy munkám közben, amikor megfelelő magasságokban dolgozom (mondjuk az 5. emeletnél feljebb), videót készítek “Számoljunk klímákat” címmel. Elképesztő látni, hogy mennyi-mennyi készülék “függ” a tömbök oldalán, szinte minden lakásra jut legalább egy.

Nehéz szavakat találni erre. Mert bár találkozunk ezzel a jelenséggel, sokat olvasunk is róla, de amikor saját magunk szembejön saját magunkkal - hacsak kép formájában is -, akkor azért egy pillanatra megállsz és elgondolkozol.

Vajon mi a cél?

Új munkákat leakasztani egy jól működő és átlátható cég égisze alatt, úgy hogy a tulajdonosnak adod ki magad csak más néven? Lemásolod az identitását?

Esetleg tovább folytatni egy már megkezdett becsapós "játékot" egy új alteregóval? Tán az építőiparban ez nem is igen ritka...

Vagy valamilyen más, akár hirdetésekhez kapcsolható átverés sorozat részeként volt szükség egy bizalomgerjesztő villanyszerelő fényképére?

Sajnos azt tapasztalom, hogy a facebook nem igazán tesz meg mindent a nyilvánvaló visszaélések gyors és hatékony kiszűréséért. Mert több mint 72 órája még csak válasz sem érkezett, illetve elég nehéz volt releváns felületet és bejelentésmódot választani.

De a LÉNYEG: ha netán találkoznátok ezen jóképű imposztorral ezen a néven és adatokkal, gyanakodjatok, hogy nem én vagyok.

Továbbra is állok szolgálatotokra a fellelhető elérhetőségeimen, amik NEM VÁLTOZTAK, és könnyen megtalálhatók. Így ha bárki megkeresne titeket ettől eltérő címeken, kérlek jelezzétek, és kérdezettek rá nálunk.

Gondoltam keresek egy rövid vagy hosszú videót arról, ahogyan egy Jákob nevű villanyszerelő bemutatja az általa használt létrát. És ezzel a poénnal felvezetem a mai érdekességet. De a sok tartalom között ilyet pl. nem találtam.

Szóval nem Jákob villanyszerelő létrájáról lesz szó. És nem is a Bibliai Jákobról, aki álmában látta meg az égbe vezető létrát, amin az angyalok fel-le mászkáltak a Menny és a Föld között. Bár tény, hogy szimbolikussá ez tette a Jákob lajtorjája fogalmat.

Sok helyen felbukkan még ez a szóösszetétel. Használják a pszichológiában, és szinte az összes vallás használja metaforaként. De az egyik legismertebb, legelterjedtebb ördöglakat a Jákob lajtorjája nevű, még Magyarországon is gyakran feltűnik kézműves vásárokban, fajátékokat áruló boltokban.

És hogy mi köze mégis a villanyszereléshez?

Jákob lajtorjája tulajdonképpen a létrához hasonlatosan két egymás melletti elektromos szempontból vezető fém szálból, és és az ezekhez kapcsolódó transzformátorból áll. Ez a transzformátor a hálózati feszültséget a többszörösére növeli (ezért életveszélyes!!!).

A két magas feszültségre kerülő fémszál között ilyenkor kisülés következik be, gyakorlatilag a levegőn keresztül “záródik” az áramkör. Ekkor a két fém között plazma keletkezik, ami roppant forró. Ez a forróság aztán felmelegíti a levegőt, ami ritkább lesz, és emiatt könnyebben történik meg a kisülés.

Ezért látszik úgy, hogy a “villamos ív” felfelé vándorol, mint az angyalok a létrán, és innen is kapta a nevét.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ha azt mondom Paks biztosan mindenkinek az atomerőmű jut elsőre az eszébe. Kinek a Paks I., kinek a Paks II., vérmérséklet függvényében, de mindenképpen erről lett híres a város elsősorban.

De történt itt egysmás az évek alatt. 1973-ban kezdték meg a lakótelep építését. 1971-ben Paksot középfokú központtá minősítették, és elrendelték az ország egyetlen, leendő atomerőművének a felépítését. Remélték, hogy az ipari létesítmény vonzani fogja a dolgozókat, 2000-re 22–23 000 főre becsülték meg a város jövőbeli létszámát.

A tervezést 1974-ben a Pécsi Tervező Vállalat kapta meg, egész pontosan annak Ifjúsági Irodája. Ekkor az építkezések első fázisa már lezárult, emiatt az Ifjúsági Iroda csapata felemás helyzetbe került: teljesen egyedi koncepciót nem tudtak végbevinni Pakson, viszont mindenképpen változtatni akartak a panelházak sablon tervének a sivárságán.

5 fázisban fejlesztették tovább a panelházakat. Első lépésben (ez volt a legkönnyebb) hullámzó elemekből álló, ismétlődő „szerves díszítéssel” látták el a végfalakat és a bejárat fölötti falrészeket. A korábban dobozszerű kaput pedig kicserélték a falakon végigfutó mintázathoz hasonló bejárattal. Változtattak az erkélyeken is, így érdekes összképet alkottak az addig egyhangú tömbök.

Az akkori építészek és a kultúra egyéb képviselői / résztvevői között szinte késhegyre menő vita alakult ki. Az egyik oldal a változtatások ellen, az építkezések minél olcsóbb és hatékonyabb (gyorsabb) kivitelezését támogatta. Míg a másik oldal az építészet a természethez való visszatérését pártolta a rideg betontömbök variálásával, dekorálásával.

A vita egészen sokáig tartott, főként újságcikkeken keresztüli üzengetések formájában. A vége az lett, hogy a Pakson kísérletező csoportot feloszlatták, és gyakorlatilag minden ment tovább a “normális” kerékvágásban. Napjainkban az energiatakarékosság jegyében végzett szigetelések igyekeznek megtörni a monoton szürkeséget, akár színes falakkal, akár különböző művészek egészen nagy festményeivel.

A paksi tulipános házak követők nélkül maradtak: nem épült több olyan épület, amelynek végfalain organikus díszeket próbáltak volna alkalmazni. Mára a tulipánok sem maradtak fenn, 2001-ben szigetelték a falakat. Bár próbálták a motívumokat megmenteni, a régi fotók szerencsére máig tanúskodnak a kísérletről, amelyben a lakótelepeken élők ezreinek próbáltak emberibb, barátságosabb környezetet teremteni.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Döbbenetes, hogy már az 1880-as évektől használunk irányítottan elektromos áramot. Akárhogy is számolom maholnap ez bizony 150 év. Hihetetlen, és egy kicsit felfoghatatlan is, hogy ennyi idő alatt hova jutottunk el vele, és milyen távlatok vannak/lehetnek még előttünk. Gondolok itt pl. a fúziós energia kísérletekre.

De vissza egy kicsit a múltba. Kezdetben az egyenáramot preferálták, ezután jött a “jobb tulajdonságokkal” rendelkező váltóáram. E két “módozat” közötti versengést hívjuk tulajdonképpen az “áramok harcának”, így vonult be a történelembe. Valójában két nagy érdekcsoport “egymásnak feszülése” volt, hogy melyik legyen a jövőben használandó áramfajta, és ki fölözze le a hasznot érte.

Két név fémjelezte ezt az időszakot: a területen régebb óta jelen lévő “régi motoros” Thomas Alva Edison, és a “feltörekvő titán” Nikola Tesla. Előbbiről mindenkinek az izzólámpa jut elsőre eszébe, utóbbiról mostanában ugyan az elektromos autó (korábban is inkább a furcsa elektromos szerkezetek).

Az igazi “háború” az 1890-es évek elején kezdődött egy akkori komoly probléma megoldásával. Tesla állta a fogadást és megfejtette, Edison viccnek szánta és nem fizette ki. Tesla ekkor “megsértődött”, és elvitte tudását máshoz. Innen datálódik egy viszonylag rövidebb idő, ahol - főként az egyik oldal - nem válogatott az eszközökben, hogy ellehetetlenítse a másik oldalt.

Volt itt aztán minden: nagyszabású lejárató kampány, újságok címlapjain felfújt árammal kapcsolatos balesetek. Sőt villamosszékes kivégzések, és még egy videón rögzített váltóáramú elefánt “agyoncsapás” is (ami nem mellesleg tragédiába torkollott, 2 ember halálát okozva).

A vitát végül a Niagara vízesés energiáját kihasználó erőmű megépítése döntötte végleg el. Kezdetben ugyan “kis” teljesítménnyel üzemelt, de a váltóáramot kihasználva nagyobb távolságra is szállítható volt, ellátva ezzel New York államot. A jogi csatározások és egyéb ellentétek még sokáig kitartottak ugyan, de a váltóáram vitathatatlanul nyert.

Érdemes szentelni neki pár percet, és elolvasni az erről szóló cikkeket, mert bőven tartalmaz egyéb érdekességeket is, megértést ad abban, hogy hogyan és miért jutottunk el idáig.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Nem mostani a történet, de a múlt hét pénteki napján a “villany” felújításának utolsó mozzanatai közben jutott eszembe, amikor is kimentem a fogyasztásmérőhöz áramtalanítani a panellakást. Lekapcsoltam a kismegszakítót, hogy be tudjam kötni az új hálózatot.

Becsukva magam mögött a bejárati ajtót, az jutott eszembe, hogy mi van, ha menet közben felkapcsolják? Kellemetlen lenne, az biztos, de ennek elkerülésére ma már különböző megoldásokat alkalmazunk. Akkor régebben azonban nem így történt.

Egy szürkés reggelen, ha jól emlékszem már virradt így tavasszal. De nem is az idő a lényeges. Úgy gondoltam, hogy ameddig a kollégám 8:00-ra megérkezik, én nem ülök ott ölbe tett kézzel, hanem előkészülök, és bekötöm az ideiglenes csatlakozást. Ehhez ki kellett mennem a fogyasztásmérőhöz lekapcsolni az ottani kismegszakítót.

Ebben a típusú panelban (1 szint - 6 lakás), a villanyórák a ‘H’ alakú folyosó másik oldalán voltak egy kis fülkében, a mi általunk “birtokba vett” lakás melletti szemétledobó falszomszédjaként. Szóval körbe kellett mennem, s ha jól emlékszem, ráccsal is zárva volt, bár ebben nem vagyok biztos, de nem is lényeges.

Az előszoba világítását ilyen esetben mindig bekapcsolva hagyom (meg félhomály is volt), hogy ez is jelezze, sikeres a lekapcsolás. Megtörtént a “kismegszakítás”, visszamentem. Első döbbenetemre a lámpa még mindig működött. Na, mondom, valamelyik szomszéd most biztosan nem örült.

Pedig hát a tulajdonossal a 0. napi átvételkor meg is néztük, ellenőriztük is, hogy az az óra, az az óra, és így is volt. Na mindegy, de mikor újra a kis fülkében álltam, láttam, hogy minden mérőnél, minden fel van kapcsolva. Újra átnéztem az azonosító számokat és lekapcsoltam a megfelelőt.

Visszatérve a lámpa működése fogadott. Esküszöm, nem tudtam mi történik, de amikor újra a mérőknél voltam, ott megint minden fel volt kapcsolva. Ekkor már sejtettem, hogy nem szellemekkel van dolgom, de ezt még vagy ötször (!) eljátszottuk. Egészen addig, amíg kollégám megérkezett, és odaállítottam, hogy őrködjön.

Egy szó mint száz, kiderült, hogy a mérőhelység melletti lakás tulajdonosa jött ki, és kapcsolt vissza. Ugyanis ő reggel főzte volna a kávéját a főzőlapján, de abból állandóan elment az áram. És a “hibát” nem bent a lakásban, hanem kint a mérőknél találta meg. Így történt, hogy amíg én visszamentem, ő visszakapcsolt.

A bontásnál derült végül ki, hogy a régi tulajdonos az innenső oldali konnektorból “vételezte” az energiát a készülékhez. Mivel a konyhai falszomszéd is egy újabb lakó volt, nem tudott erről, és senkinek sem tűnt fel a turpisság. Ezen oldali vezetékeknek sok idejük már azért nem volt hátra, valószínű kiderült volna hamarosan, hogy bizony az előző tulajdonos a szomszédból lopta az áramot a nagyfogyasztójához.

A vasárnap hajnali kávé majd kiesett a kezemből, és az álmosság is egy csapásra elillant, amikor a szokásos korai lapszemle során szembejött velem egy cikk az alábbi címmel: “Megvan a rés a pajzson, engedélyeztethető egy erkélynapelem Magyarországon”.

Ha érdekesek a részletek, akkor rákeresve megtalálhatod könnyen. De sajnos egy kicsit csalódást keltett, mert inkább egy PR, vagy még inkább marketing fogásnak tűnt, annak ellenére is, hogy van ráció benne a jelen szabályozások közepette. És le a kalappal, valóban rés a pajzson.

Ténylegesen megtalálták azt a kiskaput, amivel akár egy panellakás napsütötte erkélyére is telepíthető napelem. Sajnos ez nem az a “hagyományos”, korábban erkélynapelemnek elkeresztelt, egyszerűen konnektorba dugható szerkezet. Ami nálunk ugyan nem engedélyezett, és nem is igen foglalkoznak a jogszabályi rendezéssel, bár ennek főként technikai okai vannak. Nyugaton pedig szinte minden sarki boltban kapható “jóárasítva”.

Szóval valójában ez a rendszer egy mikroinverterből, visszwatt védelemből és napelemekből álló rendszer, aminek telepítését, pontosabban a lakás elektromos hálózatba való bekötését jóváhagyta egy társasházi lakás esetén az Elmű Hálózati Kft. februárban (a képen az engedély látható).

Amúgy nekem szimpatikus a megoldás. Az egyetlen megkérdőjelezhető dolog ezzel kapcsolatban, hogy megéri-e. Az engedélyeztetés gondolom a ráfordított és a várakozási időn túl nem nagy “kaland” ezek szerint, de kérdéses, hogy a bekerülési ára, az ideálisnak egyáltalán nem nevezhető elhelyezés okán mikorra térül meg, ha megtérül egyáltalán?

Bizonyosan lesznek, akiknek megtetszik ez a dolog, és ennek okán fontos nekünk is megismerni a részleteket. Olyan gondolatok kavarognak például most a fejemben, hogy hogyan lehet majd ennek a fajta rendszernek “előkábelezni” esztétikusan, és érdemes-e ezt megtenni?

Imádom amúgy ezt a szakmát, mert a fejlődés velünk van és nem áll meg, és bizony készen kell állnunk az újabb és újabb fejlesztésekre és megoldásokra.

Felmerült az igény, hogy próbáljam meg nagyon egyszerűen leírni, hogy mi is az a teljesítménybővítés. Állok elébe, bár lehet, hogy aki jobban ért hozzá, annak azért szúrja majd a szemét.

Nos a fogyasztásmérő - népies nevén villanyóra - tábláján 1, 2 vagy 3 darab kismegszakító (hivatalos nevén szolgáltatói áramkorlátozó) van felszerelve. Ezek célja az, hogy önműködőn kikapcsoljanak, ha a lakás fővezetéke tűzveszélyes hőmérsékletre melegedne, a megengedettnél több készülék bekapcsolása vagy rövidzárlat esetén.

Az ezekre a kismegszakítókra ráírt szám jelzi azt, hogy hány ampert fogyaszthatunk. Több jelzés is található rajta, mi általában egy 2 jegyű számot keresünk, ami előtt elképzelhető egy "C" vagy "B" betű. Tulajdonképpen a teljesítménybővítés ennek a számnak a növelése a kívánt értékre.

Honnan tudhatom, hogy kell-e ez nekem?

A háztartási készülékek teljesítménye viszont általában wattban van megadva, feltüntetve. Egyszerre csak annyi gépet kapcsolhatunk be, hogy ezek watt-értékeinek összege ne haladja meg a fogyasztásmérő melletti kismegszakítón lévő szám 230-szorosát.

Ha mégis többet kapcsolnánk be, akkor egy kis idő múlva ez a kisautomata önműködően lekapcsol. Néhány készülék kikapcsolása után (vagy extrémebb esetben némi hűlési idő elteltével) a rajta lévő, lefelé mutató kallantyúját felfelé állásba helyezve visszakapcsolható.

A lakásfelmérések alkalmával mindig eljutunk arra a pontra, amikor a konyhában a főzőlap feletti elszívásra terelődik a szó. A tapasztalat azt mutatja, hogy azért az emberek 80%-a szerencsére tisztában van azzal, hogy egy panelban a központi elszívó mit is jelent.

A konyha esetén ugye egyértelműen a szag elszívásáról beszélhetünk. Ez alól kivétel az olyan típusú lakás, ahol a főzés gázzal van megoldva, és a konyhának nincs ablaka. Itt a központi elszívásnak értelemszerűen még nagyobb a jelentősége.

A panellakásban a központi elszívó úgy van kitalálva, hogy adott esetben elszívja a levegőt a konyhából. Hogy működik-e, azt azért érdemes egyeztetni a gondnokkal, társasház kezelővel (attól függ, hogyan hívják). Ugyanis jó pár éve sok esetben történtek különböző balesetek.

A konyhai elszívók általánosságban, ha nem is külön strangban, de külön csőbe “torkollnak”. Ez bizonyosan azt jelenti, hogy tele van lerakódott porral, kosszal és az eddig is bekerülő zsíros-olajos egyéb lerakódásokkal. Ez alapból is egy igen komoly tűzforrás. Szerencsére sok helyen már kitisztították őket.

Ha ezekbe a csövekbe a forró olaj gőzt gyorsan még bele is pumpáljuk, akkor szerencsétlen esetben ez pillanatok alatt be is gyullad. Sajnos ebből voltak komoly problémák, és egy időszakban elmondható volt, hogy a panellakások tüzei 70%-ban ily módon keletkeztek.

A Katasztrófavédelem egy-egy bejelentés alkalmával nagyon szigorúan vizsgálja az ilyen szituációkat, és sajnos nem egy esetben szándékos tűzokozás a “tényállás”. Ugyanakkor jó tudni, hogy van azért megoldás, nem kell feltétlen lemondanunk a tűzhely feletti szagelszívó áldásos hatásáról.

Több lakástípus esetén megtalálható alapból egy szellőző, amin keresztül kivezetés megoldható. Illetve a mai modern gépek esetén, az úgynevezett szénszűrős elszívók már nagyon jó hatékonysággal tisztítják a forró levegőt. Bár hátrányuk, hogy viszonylag sűrűn kell bennük szűrőt cserélni.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

A lakásfelmérések alkalmával mindig eljutunk arra a pontra, amikor a fürdőben, wc-ben, illetve a konyhában az elszívásra terelődik a szó. Alapvetően a különböző helyiségekben más és más az elszívás funkciója.

Míg a fürdőben a pára elszívása lenne a fő funkció, addig a mellékhelyiség és a konyha esetén a szag elszívásról beszélhetünk. És ez utóbbi kettő is eltérő kialakítással és módokon történik. Panellakások esetén pedig ez egy teljesen különállóan kezelendő jelenség.

A panelokban a központi elszívó úgy van kitalálva, hogy elszívja a levegőt a wcből/fürdőből/konyhából. Hogy egyben van-e a konyha és a fürdő-wc, illetve működik-e a központi elszívó, az egy másik kérdés.

De minden esetben érdemes egyeztetni erről a gondnokkal. Ugyanis jó pár éve több baleset/tűzeset is volt a nem megfelelő elszívás okán. Ezért a legtöbb paneltömbben erre külön figyelnek/figyeltek, vagy ha eddig nem tették, akkor előbb-utóbb a rendszeres katasztrófavédelmi ellenőrzéseken felhívják majd a figyelmet erre.

Működő elszívóknál szagelszívót/páraelszívót belevezetni nem túl célszerű, mert azzal gyakorlatilag átpumpálható másokhoz a szag/pára. A szagelszívó ugyanis erősebben “tolja” bele a levegőt a csőbe, mint amilyen erősen a központi elszív, ezzel is megtörve az úgynevezett kürtőhatást.

Ezért van pl. "lyuk" alul az eredeti házgyári ajtókon. Ha teli ajtóra cserélődik a wc/fürdő ajtaja, akkor nem tud a lakásból “berántani” oda levegőt, magyarán akkor a wc-ben fixálódik a szag, a fürdőben meg a pára. Igazán akkor lesz ez a maximumon, ha még ajtószigetelés is kerül körben a keretre, mondván "ne is jöjjön ki a szag".

Sajnos tapasztalat az is, hogy az elszívók, a nem megfelelő beépítés miatt, ha nem is rögtön, de egy idő után “csörögnek-csattognak”. Ez már nem csak a tulajdonost fogja zavarni, hanem adott esetben a szint-szomszédokat is. Ilyenkor egy-egy bejelentés, és hopp, már szerelhető is le az elszívó ventilátor.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Imádom a könyveket. Sajnos vannak olyan időszakok az életemben, amikor nem jutok el odáig, hogy olvassak. Illetve, ha el is jutok odáig, akkor nagyjából az első oldal közepénél lebukik a fejem, és elalszom. Ismerős?

Persze mondhatnád, hogy egy jó könyvet nehéz letenni. Ugyanakkor tudnod kell, hogy az én kedvelt regényeim a régi szakmai könyvek. Több oka is van annak, hogy szeretem őket, de az egyik mindenképpen az, hogy szeretem a ‘70-es és ‘80-as évek villanyszerelését.

Valószínűleg azért is, mert panelekkel foglalkozva sokszor találkozom ezekkel. Valamikor úgy 7-8 évvel ezelőtt valamilyen okból kifolyólag - azt hiszem javítási munka során - szükségem volt információra egy adott témát illetően. A google nem volt segítségemre, és a kollégák is csak nézegették a dolgot, de előbbre nem jutottunk.

Különböző csoportokban és fórumokon már akkor is egymásnak homlokegyenest ellentmondó információk sodortak egyre messzebb a céltól. És hát bevallom akkor éreztem meg először azt, hogy ez mennyire szerteágazó szakma. Mennyi mindent kell tudnunk, minimálisan olyan szinten, hogy hol nézzünk utána.

Egy véletlen folytán a szerencse segített, bár életveszélyben addig sem volt senki sem. Feleségem édesapjának (aki apósom ugye) a barátjának egykori villanyszerelő könyvében akadtam rá a megoldásra, egy dőlt betűs leírás formájában.

Megdöbbentett, hogy amivel én foglalkozom nap mint nap, ott mennyire fontos a régi szerelések “mozgatórugóit” ismerni. És bár az alapok ugyanazok, vagy nagyon minimálisan változnak csak, a ráépülő és egyre mélyülő tudást csak folyamatos tanulással, ismeretszerzéssel lehet fenntartani.

És hogy mennyit is érnek ezek a könyvek? Tippeljetek, hogy a kezemben lévők körül melyik a legdrágább és mennyibe kerül?


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Egyik kedvenc “idézetem” és jelenetem Hofi Gézától, ami a ‘Disznó mennyit fog fialni’ címmel található meg könnyedén. “Há’ szűzmáriaidesanyám [...] ez a nyüves disznó 10-et fialt, mikor 14 a terv [...]. Jajj mi’ csináljak, mer’ malacot nem tudok, [...], hát akkor csinálok statisztikát… magyar módra.”

Olyan csodásan leírta és elmondta ezt a dolgot, hogy mind a mai napig aktuális. És valójában igaz is: minden olyan, amilyennek látni akarjuk. Tehát minden attól függ, honnan nézzük, és mit “magyarázunk” bele, milyen oldaláról közelítjük meg. Erről azt hiszem elég is ennyi.

De ezt a statisztikát most nem magyarok készítették, hanem az EU kutatói. És ez most jól néz ki. Bár megjegyzem, és ebben semmi elmarasztaló nincs, hiszen sokszor csináljuk, azért itt megint csak egy aspektus van kiemelve a környezetéből, és mint ilyen, jól néz ki, de önmagában semmit sem ér.

Ha megnézzük azt, hogy mennyi változás történt ezen a területen kishazánkban, akkor azért még jobban felértékelődik ez a statisztika. Nem csigázok tovább senkit, a napelemekről van szó. Ugyanis statisztikai alapon az áram termelésünk 18,16%-át adja a napelem, ami a görögök után a legnagyobb arány.

A 2022-2023 évek közötti növekedés üteme is jelentős volt (a képen a 2 pötty közötti rész), annak ellenére, hogy nálunk gyakorlatilag a lakossági részt fél évre “be is szüntették”. Bár ugye itt azért százalékokról beszélünk, ami megint csak egy szép statisztikai adat, de a különböző méretekkel és miértekkel nem számol és nem foglalkozik.

Ennek ellenére legalább van mit kiemelni, van mire büszkének lenni, és hogy végül merre megyünk tovább? Na arra nagyon kíváncsi leszek, és nyitott szemmel-füllel követem az eseményeket.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

A napokban olvastam erről, és mindig érdeklődve figyelem az árak változását. Mind az eladások, mind a kiadások esetén. Az ingatlanpiaci folyamatok alakulása ugyanis egy adott ponton a mi tevékenységünket is befolyásolja, egy vásárolt panellakás esetén ugyanis nagy az esély arra, hogy az elektromos hálózatot is fel kell újítani.

A több eladott lakás, több potenciálisan felújítandó panellakást is jelent, ez tényleg ennyire egyszerű. Bár a nyugati trendek kezdenek hozzánk is begyűrűzni. Szerintem egy véget nem érő örök vita ez. És nem új keletű, én úgy emlékszem, időnként elő-előkerül a “saját vagy bérlemény” kérdéskör.

Felmérés alapján a magyar középkorúak, vagyis a 30–59 éves korosztály több mint fele úgy látja, hogy soha nem lesz esélye saját ingatlant vásárolni. Ezek az emberek az öröklésben bíznak. Sokan úgy látják, hogy érdemesebb bérlésben gondolkodni, ami nagyobb mobilitást ad az életben.

Ennek (is) hatásaként Budapesten tavaly az V. kerületben volt a legdrágább a bérlakás, átlagosan 321.000,- Forint / hó. Ennél valamivel kedvezőbb VI. kerületben 298.000,-, majd a II. kerület - 294.000,-, és az I. kerület - 284.000,- következik.

A panellakások bérleti díja továbbra is kedvezőbb a téglalakással szemben. Minél nagyobb a házgyári ingatlan, annál nagyobb az árelőny. A kisebb (általában négyemeletes) paneltömbi ingatlanok drágábbak, mint a 10 emeletes társaik. Budán és a belvárosban 200.000,- Forintos átlagértéken lehetett panellakást bérelni, míg a külső pesti kerületekben 156.000,- az átlag. A régióközpontokban már csak 125.000,-, a kisebb megyei jogú városokban 120.000,- Forint volt tavaly az átlagos havi bérleti díj.

Elmondható, hogy az infláció a bérleti díjak esetén is érezteti hatását, míg tavaly egy budapesti panellakás átlagosan 14,1%-kal drágult, addig a vidéki frekventáltabb lakótelepeken ez a 30%-ot is elérheti. S lehet, hogy messze nincs vége?


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Munkámból adódóan viszonylag sokat járok Budapest különböző pontjain és útjain. Ilyenkor gyakran igénybe veszem a waze szolgáltatásait, hogy mondjon nekem egy útvonalat. Aztán vagy arra megyek, vagy nem.

Mostanában feltűnt, hogy egyre gyakrabban írja ki veszélyként, hogy ‘Kátyú az úton’. Ilyenkor mindig félig ideges és félig mosolygós leszek, mert az a tapasztalatom, hogy amúgy is szinte nincs olyan út, ahol ne lenne, felesleges ezt még az arcomba is tolni. De erről hosszan lehetne írni.

Viszont eszembe jutott, hogy sok helyen jelölgetik az utakat színes festékkel (a minap hazafelé egy elég nagy faág volt az út közepén a beszakadásba belerakva). Aztán ezek előbb-utóbb kapnak majd egy-egy foltot, fleknit, esetleg szélesebb aszfaltot. De azt látni lehet, hogy ezek hamarosan újra kátyúk lesznek.

Kicsit hasonló a helyzet a panellakások esetén is. Adott egy elektromos hálózat, ami ilyen-olyan állapotban van, attól függően, mennyire használták (mint az utak esetén). Valószínű az idők folyamán keletkeztek benne olyan “kátyúk”, amiket javítani volt szükséges.

Persze nemcsak kátyúk lehetnek ezek, hanem toldások, kisebb átalakítások, mint az utak esetén mikor pl. közművet javítanak, cserélnek. Itt is jellemző, hogy a két egymás mellett lévő aszfaltréteg között/mellett gyakran megjelennek a problémák.

Ugyanez egy panellakás vezeték rendszerében is potenciális hibaforrás: nem megfelelő csatlakozások, nem megfelelően meghúzott csavarok, stb. Látszólag minden a legnagyobb rendben lehet, de aztán egyszer csak égett szag, vagy a dugaljakból eltűnő áram figyelmeztet arra, hogy valamit tenni kell.

Ahogyan az utak esetében is, a panellakásokról is elmondható, hogy egy idő után már elkerülhetetlen a teljes csere. Toldozni-foltozni, halogatni tovább nem lehet. Ilyenkor nagyon fontos, hogy tapasztalt szakembert válasszunk, aki pontosan ismeri a lakások “lelki állapotát”.

És mint egy út felújítása során is nagyon fontos a gyors, hatékony és a forgalmat legkevésbé akadályozó munkavégzés, így egy lakás esetén is életbevágó lehet ugyanez. Az utak esetén is nagyon fontos, hogy a forgalmat a lehető legkevésbé akadályozzuk, a lakás esetén pedig meg kell oldanunk azt, hogy a felújítás ideje a lehető legrövidebb legyen.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Hétfőn már érintettem azt, hogy energiaigényünk egyre csak növekszik. Ezen belül is az elektromos energia felhasználásunk fokozatosan emelkedik. Ez egy trend a világban, a különböző technikai vívmányok is mind-mind ebbe az irányba mutatnak.

Gondoljunk csak bele, hogy az elektromos autók térnyerésével, mennyi plusz áramra lesz szükség. Hiszen ezeket tölteni kell. De ide vehetném például az elmúlt időszakban komoly karriert befutó hőszivattyúkat is. És bár jól kivitelezve hatékonyságuk tényleg kiváló, mégiscsak “elektront esznek”.

És ezzel gyakorlatilag meg is érkeztünk napjaink egyik fő témájához, az AI-hoz és társaihoz. Én nagyon szeretem, ezt be kell vallanom, de mondjuk sok időm nincs használni és “játszani” vele. De látom nagyon, hogy hol fog tudni nekem segíteni.

Viszont a mesterséges intelligenciát futtató eszközöknek is, a kereséshez, a számításokhoz, az alkotáshoz szükségük van elektromos energiára. És hogy akkor tulajdonképpen mit ér az AI áram nélkül? Röviden-tömören: jelenleg semmit. De jobban belegondolva volt/van ennek egy előfutára.

És ez pedig a bitcoin bányászat. Az ehhez alkalmazott számítógépekkel konkrétan helyiségeket lehet fűteni, és bizony a rendelkezésre álló teljesítményt ki is használják, ami pedig “pörgeti a villanyórát” rendesen. (Volt is ebben a témában korábban valamilyen botrány valamelyik önkormányzatnál.)

Nemrég volt egy konferencia, ahol már napirendre került ez a téma. Kiszámolták, hogy a mesterséges intelligencia energiaigénye 2027-re kb. 134 TWh. Ez átszámolva 134.000.000.000 kWh - 9.514.000.000.000,- Forintos éves (9.514 milliárd Forint) villanyszámla. Na jó kicsit kevesebb, mert 2.523 kWh-ig rezsicsökkentett az ár.

Összehasonlításként néhány adat, hogy tudjuk elhelyezni a nagyságrendet: Magyarország elmúlt éves teljes fogyasztása 47 TWh volt, a bitcoin bányászat éves energiafelhasználása pedig kb. 127 TWh.

Én magam azt gondolom, hogy ameddig elektromos áramot használunk, addig szükség lesz villanyszerelőre is. Ahogy a gépeink egyre kifinomultabbak és egyre intelligensebbek lesznek, úgy kell a villanyszerelőknek is egyre komplexebb és szerteágazóbb ismeretekkel rendelkezniük.

Ezért fontos folyamatosan figyelemmel követni az árammal kapcsolatos híreket, újdonságokat, fejlesztéseket. A szabályok és technológiák kisebb-nagyobb változásait. Mert bizony olyan az életünk, hogy mint a jó pap, a jó villanyszerelő is holtig tanul.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Erre mondják majd azt vajon, hogy nagyon pozitív a kisugárzásod? Képzelj el egy 5 Forintost. Na most ha ez megvan, akkor jó ha tudod, hogy ebben a méretben már létezik egy olyan akkumulátor, ami még bár kis energia leadására képes, de 50 évig bírja szuflával.

A technológia nem új, hiszen régóta kísérleteznek mindenféle ehhez hasonló módszerekkel (volt pl. atomenergia meghajtású autó terv is még az 50-es években). A valódi neve radioizotópos energiaforrás. Jelenleg nagyon kicsi a teljesítménye, 3 Volt feszültségen 100 mikrowatt leadására képes.

Ez az atommaghasadásos, “atomerőműves” dologra biztosan sokan felkapják majd fejüket és kétkedve, félve fogadják. Nem alaptalanul, de állítólag ennek az “akkumulátornak” nincs külső sugárzása, nem robban fel és nem gyullad ki, ha véletlenül a burkolat megsérül.

A számomra legizgalmasabb része egyébként, hogy az anyag, amit használnak benne, a nikkel-63 izotóp lebomlása után stabil réz keletkezik. Ez pedig a későbbiekben tovább használható, ezért a környezeti terhelése az élettartama végén csekély.

Bár vannak kérdések bennem ezzel kapcsolatban, de a fejlődés nem áll meg, és tartós energiaforrást igénylő szerkezetek, mechanizmusok esetében ez egy jó megoldás lehet. Kíváncsi leszek ennek is az eredményére, hogy milyen karriert fut be, vagy ez is eltűnik a “süllyesztőben”, mint korábbi ígéretes társai.

Egyébként panelvillanyszerelőként nincs kétségem afelől, hogy az egyre nagyobb energiaigény okán újabb és újabb területeken, egyre kisebb méretekben kell kikísérletezni és megvalósítani a termelés és/vagy tárolás lehetséges eszközeit.



#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Az a durva, hogy az internet úgy gondolta, hogy ez engem végülis érdekel. És ezért a tavalyi “kihirdetés” után azt hiszem 1 héten belül 5 különböző cég is megkeresett, hogy nagyon szívesen segít nekem az igénylésben.

Múlt heti hír ugyan, de nem is csodálom, hogy ekkora siker lett a pályázat. Egy nap alatt elfogyott a keret. Fontos, hogy nem a pénz, hanem az erre szánt keret, ami - ha jól emlékszem - 20.000 háztartás napelem gondjait oldaná meg.

Kicsit árnyalja a képet, hogy még az előző pályázati dolgok körül sincsen minden rendben. És hát emlékszünk még arra is, hogy az elmúlt időszakban mennyi-mennyi változás történt hirtelen. Különböző mendemondák kaptak szárnyra. Az internet korában, utánajárás nélkül nehéz eldönteni, hogy kinek is van igaza, de úgy vagyok vele: nem zörög a haraszt…

Ennek megkoronázásaként a Magyar Napelem Szövetség 12 pontos kívánságlistával fordult az illetékesekhez. Ebben többek között arra kérik az illetékeseket, hogy legyen a napelem áfája 0% (pl. Ausztriában az), és hogy az előző pályázatok pénzét fizesse ki az állam (!).

Egyszerű prózai okok miatt sem tudtam volna indulni ezen a pályázaton. Nem mind arany, ami fénylik (pláne nem fényes felületű napelem), az biztos. Kíváncsi leszek a fejleményekre.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Bár már elmúltak az ünnepek, de kijelenthető. hogy az indukciós főzőlapoknak jó karácsonya volt. Többek között azért, mert annyit adtak el belőlük, mint az előző két évben összesen.

Hogy ennek mi volt oka? Hogy most mentek tönkre a korábban vásárolt és garancia-lejárt termékek (tudod, az urban legend: a garancia idő után 1 nappal). Vagy csak szimplán a zemberek nem tudtak mit venni a zasszonyoknak? Nem lehet tudni pontosan.

Ami viszont biztosan mondható, hogy az egyébként nem erre tervezett vezetékezést a panel lakás konyhájában gyönyörű fénybe öltöztette. Minek ide petárda, ha van főzőlapunk, és azzal is tudjuk gerjeszteni a feszültséget?

De szerencsénkre az év első hete mégsem ezektől az (tűz)esetektől volt hangos. Nem bizony, mert a probléma már a komolyabb baj előtt jelentkezett: az egész lakásban elment az áram. A hiba minden esetben meglett, a fogyasztásmérőnél lévő kismegszakító kapcsolt le.

Sajnos és szerencsére a rendelkezésre álló teljesítmény a főzőlap működtetésére nem volt elegendő, ezért az év első telefonjai az ezzel kapcsolatos érdeklődésekről szóltak. Kivétel nélkül mindenki teljesítménybővítést szeretne az otthonában.

Nem véletlenül minket keresnek, hiszen rendelkezünk a megfelelő tudással, képesítéssel és engedélyekkel is. Természetesen több mindentől függ, megoldható-e a probléma, és egyéb feltételeknek is meg kell felelni, hogy a főzőlap biztonságosan használható legyen.



#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Én bevallom azt hittem, hogy ilyen már nincs is. Bár az is igaz, hogy az ismerősi körömben most már jó ideje nem találkoztam ezzel. Illetve a hölgy, aki ezekre nagyon rá volt kattanva, már jó ideje nem tagja a családnak.

Épp ezért voltam annyira meglepve, mikor ügyfelem kétségbeesetten hív a felújítás kellős közepén: “Péter, össze tudod nekem írni SOS a konnektorokat, kapcsolókat? Glamour napok lesznek, és szuper kedvezményt kapok rájuk a barkácsáruházban!” - “Persze, nem gond, délután ugorj be, és megcsináljuk.”

Sejtettem, és korábbi tapasztalatok is azt mondatták velem, hogy nem eszik olyan forrón a kását. De hát egy esélyt adhatunk neki, és tényleg nem probléma összeírni a dolgokat, kialakult már minden, és azon a 10 percen sem múlik semmi sem.

A szerelvények összesítésénél kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mennyi a százalék. Ennek tudatában gyorsan számoltunk és "gugliztunk" is egyet. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nem is olyan jó az a kedvezmény. Sőt… Így kissé csalódottan, de inkább megnyugodva a mérhető megtakarításon, elengedtük a vásárlási lázat.

Szóval biztosan lehet minden szuper dolgot venni nagyon kedvezményes áron ezeken a napokon. Bár az általam használt szerszámokkal még nem találkoztam ilyen akcióban, ezért nem tudom biztosra. De ne dőljünk be mindennek.

Egy villanyszerelési boltban, de még inkább az interneten tényleg “töredék” áron lehet hozzájutni a konnektorokhoz, kapcsolókhoz. Még az is lehet, hogy egy lámpa árát is meg tudjuk spórolni.

Szóval ebben az esetben bátran ajánlom: “A kockázatokról, és a mellékhatásokról, kérdezze meg villanyszerelőjét”.


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Egyik kedves ügyfelemnek szereltem fel a konnektorokat, kapcsolókat és lámpákat. Egy lakásfelújításnak gyakorlatilag ez az utolsó fázisa, a költözés előtt. Ilyenkor 1 napra még birtokba vesszük a lakást.

Ezen alkalommal a tulajdonosok már beköltöztek, mivel ideiglenes világítást és áramvételezési lehetőséget mindig biztosítunk. A fiatal pár hölgy tagja homeofficeban otthonról dolgozott. Hitetlenkedve nézte, hogy minden “problémára” előkerül egy-egy megoldás a gurulós táskámból.

Ezzel kapcsolatban tette aztán azt a megjegyzést, hogy ez az emeletes koffer olyan, mint egy női táska. Ugye mindannyian tudjuk, hogy egy női táska feneketlen mély? Annyi mindennek kell benne lennie, és annyi minden bele is fér, hogy ezt mi férfiak nem tudjuk elképzelni.

De talán a villanyszerelők el tudják képzelni. Nekünk is annyi mindenre szükségünk van egy-egy egyszerűnek tűnő feladat kapcsán, hogy leírhatatlan. Esetemben az is fontos szempont, hogy lehetőség szerint ne kelljen rohangászni ide-oda mindenféle cuccokért.

Komolyan mondom, a következő táska takarításnál átszámoljuk a gyerekekkel, hogy hány különböző fajta cucc van benne. Felírom, és legközelebb, amikor ez a téma előkerül, megkérem majd, hogy számolja össze ő is, mennyi mindent tart a táskájában.

És neked mennyi minden van a táskádban?



#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Úgy indultam neki ennek az évnek, hogy a korábbiakkal ellentétben “melósabbra” vettem a figurát. Vállalható volt a felújítás ezen része, még a 4 napos hét ellenére is. Még egy kis lazulásra is volt lehetőségünk: egyik nap korábban el kellett mennem.

A pontos előre tervezés és odafigyelés okán nem is okozott csalódást a lakás. Nagyjából minden ott volt, ahol lennie kellett, szépen adta magát minden horony és cső. Ahol problémába ütköztünk, ott is volt megoldás.

Sok-sok éve gyakoroljuk már ezt a tevékenységet. Ezáltal sok-sok hasonló lakáshoz volt szerencsénk. Ismerve az építés idejét és azt, hogy melyik házgyárban készültek az elemek, könnyedén megmondható, hogy hogyan működhet a leghatékonyabban a kivitelezés.

Hatékonyság alatt itt a vezetékek eltüntetésének lehetőségeit értem: pontosan tudni, hogy hol vannak azok a csövek, hornyok, gyári rések és kikönnyítések, amik szinte vésés nélkül elővarázsolhatók, használhatók. És sem statikailag, sem esztétikailag nem okoznak problémát.

Szóval az év első munkája ebből a szempontból is hozta “kötelezőt”, olajozott gépezetként működött minden. Azt hiszem nincs is jobb visszajelzés erről, mit amit az elégedett ügyfelünk írt rólunk. Köszönjük!


#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Nem tudom mennyire ismeritek Bósa Istvánt, aki a ‘90-es évek egyik legérdekesebb csalója. Sztorijára mindenki felkapja a fejét. Annak idején gyerekfejjel még nem igazán értettem, miért ilyen nagy szám ez.

Valószínű leghíresebb tette a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének az áruba bocsátása, ami mind a mai napig egyedülálló idehaza. Ügyeskedők mindig is voltak és lesznek is, főként az építőipar területén, ahol sok olyan lehetőség van, amire az átlag ember még csak nem is gondol.

De hogy kezdte a “pályafutását” a csalókirálynak is nevezett Bósa úr?

Hát bizony, panel lakások eladásával. Az akkori időkben ezeket a lakótelepeket főként a területileg illetékes Tanácsok közreműködésével építették, és lakáshoz jutni rajtuk keresztül lehetett.

Emberünk felismerte, hogy milyen kiskapuk találhatók az igénylés folyamatában, és elmondása szerint is: “Az az izgalmas, amikor fel sem épül a létesítmény, de már el van adva.” - ez azért manapság is ismerős helyzet.

Az építkezések gyönyörűen mentek, az eladásokat csak az limitálta, hogy egy-egy lépcsőházban hány lakást terveztek építeni. Ha valaki esetleg kételkedett is, kiment az adott címre, és láthatta, hogyan emelkedik ki a földből a 10 emeletes panel, aminek 8. emeleti 49 négyzetméteres erkélyes lakása majdan az övé lesz.

Sajnos jó pár ember számára okozott keserű csalódást az építkezés befejeződése. Ugyanis költözni már nem tudtak. Ekkor derült ki a csalás, és bukott le emberünk. Nem igen találtam róla leírást, hogy a “beszedett” pénzekkel végül mit csinált és sikerült-e behajtani rajta.

Innen indult hát “pályafutása” és ért el aztán a “csúcsra” a pályaudvar "tetejének" eladásával. Felnőtt fejjel jobban értem már, és a vele való interjút érdemes egyszer meghallgatni. Biztosan sokat színez és mesél, de jól adja elő.

https://youtu.be/IB9uR6qBbGI

Igen csodálatos a gyermeki elme. A maga “egyszerűségével”, nem bonyolítja túl a dolgokat, tényleg olyannak látja őket, amilyenek. A másik tulajdonsága az őszinteség, de ez egy másik történet.

A mai napra ehhez kapcsolódóan egy feladatot hoztam, amit egy történettel kezdek. Néha elviszem a gyerekeket magammal dolgozni. Általában olyan napokon, amikor olyan feladatok vannak, amik gyorsan elkészülnek és több helyre is megyünk (főleg felmérésre, bejárásra, ha olyan a helyzet).

És természetesen a biztonság ebből a szempontból is kulcskérdés, soha semmilyen veszélynek nincsenek kitéve. Együtt például sosem jöhetnek, mert akkor ott kő kövön nem maradna…

Ebben a konkrét helyzetben megkértem a gyerkőcömet, hogy a tekercsben lévő és előkészített MMFal kábelre tegyen már fel 4 db csatos wago-t. Már elment, amikor hirtelen beugrott, hogy 4-et mondtam neki és nem 3-at (3 színből áll ez az MMFal: barna, kék, zöldsárga).

Hát jó, gondoltam majd visszahozza. Amikor visszatért azt mondja nekem: “Apa, felraktam. De tudod erre még kettő ráfért volna. Feltegyem szerinted?”. Úgy néztem rá, mint borjú az új kapura, “Ezt meg, hogy csinálta?” - gondoltam magamban.

Ezen felbuzdulva a múlt héten feladtam ezt a rejtvényt a kollégámnak is. Ti is gondolkodjatok rajta. Segítségképpen: a képen látható réz kábelről van szó.

Igen csodálatos a gyermeki elme. A maga “egyszerűségével”, nem bonyolítja túl a dolgokat, tényleg olyannak látja őket, amilyenek. A másik tulajdonsága az őszinteség, de ez egy másik történet.

Szóval onnan tudom ezt, hogy nálunk is van 2 belőle. Mármint gyerekből. Na jó, igazából lehet hogy 3, mert azt szokták mondani, hogy egy férfi sosem nő fel igazán. És ha ez utóbbit vesszük alapul, akkor igaz az is, hogy nem kettő, hanem három gyerek van idehaza.

Ami miatt ezt írom, az az, hogy néha a villanyszerelésben is fontos az egyszerűség. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a végletekig el lehet bonyolítani mindent. És ilyen esetekben nagyobb a hiba lehetősége is.

Minden feladatnak van egy egyszerű (látszólag néha már túl egyszerű is) megoldása. Azután ezt a feladatot meg lehet oldani borzasztó bonyolultan is, csak kérdés, hogy erőforrás szempontjából megéri-e?

Többségében azt lehet mondani, hogy nem, hiszen mind a bekerülési, mind a fenntartási, mind a javítási költsége magasabb lesz, mint egyszerűbb társának. Egyszerűbb alatt nem a gagyira gondolok, hanem arra a profi, de költséghatékony hálózatépítésre, ami minden szempontból megfelel a biztonsági szempontoknak és a modern esztétikai igényeknek.

És mindezt egy panellakásban is meg lehet valósítani. És nem csak lehet, kell is.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy időnként a piaci folyamatok hatására az adott időszakban elektromosan felújítandó lakások “típusai” változnak. “Típusok” alatt itt most azt értem, hogy lakott-e a lakás vagy újonnan vásárolt, esetleg örökölt.

A tényleges különbség a kettő között abban van, hogy míg utóbbi kettő esetében egy általánosságban üres, vagy jóval üresebb lakást kapunk kézhez, addig egy naponta használt ingatlanban a kialakult életvitel minden “járuléka” megtalálható. Bútorok, ruhák, személyes holmik, stb.

Bár a vásárolt lakások esetében is előfordul (sajnos egyébként egyre gyakrabban), hogy egy felújítottnak nevezett lakásban éppen csak a villany felújítása felejtődött el véletlenül. Mert hát az nem látszik, ugye…

Ilyenkor itt is vigyázni kell sok mindenre: csempe, konyha- és fürdőszoba bútor, járólapok, tapéták. Természetesen megvan a megoldás ilyen esetekre is.

A panellakás fajtájának (mikor épült, milyen szerkezetű, stb.) ismeretében a lehető legkevesebb bontással érhető el a kívánt eredmény: a felújított, biztonságos hálózat, ami mégis esztétikai szempontból is megállja a helyét, és a lehető legkevesebb helyreállítási munkát vonja maga után.

Ügyfeleink mindig meglepődnek azon, hogy mi mindent ki lehet hozni 1-1 lakás elektromos hálózatának felújításánál, akár pl. költségesebb gipszkarton megoldások nélkül. Tudásunk és tapasztalatunk szerencsére sokat segít, híven tükröződik ez a visszajelzéseken is.

Köszönjük a bizalmat!

Nem tudok elszakadni a csendes pihenő témakörétől. De az a helyzet, hogy az évek során annyi ezzel kapcsolatos furcsasággal találkoztam, hogy több mint sok (talán sokk is?).

Érdekes esetek, amik legtöbbször nem hagytak rossz szájízt maguk mögött, de a békés együttélést az ott lakók között nem feltétlen segítette. 2 ilyen történés maradt meg bennem élénken.

A második az Kuba fővárosában, Havannában történt velünk. Na jó, nem. Ez a Havanna Budapest 18. kerületének lakótelepe. Persze méltán híres. Volt egy időszak, amikor igazi kihívás volt ezen a környéken dolgozni. De ez egy másik történet.

Itt érdekesen alakul a délutáni szieszta időbeosztása. Szinte lépcsőházról lépcsőházra változik. Ebből kifolyólag komoly gondok adódnak, amikor egy szomszédos lépcsőházban megengedett az, ami mellette nem. Ritkán hallasz olyan válogatott szidalmakat…

De igazán az a lépcsőház a legkeményebb, ahol a hangos építési munkálatokat 8-12 és 16-20 között lehet végezni. Igen, ebéd után 4 órán keresztül nem lehet zajongani. A legszebb az egészben, hogy tudjátok miért?

Mert a közgyűlésen megszavazták, hogy csendesen tudják nézni a délutáni sorozatokat. Mindez akkor derült ki, amikor a haladás végett a tulajdonos hölgy az ajtó előtt ülve várta a reklamálásokat (azért a folyosón volt egy rács is szerencsére). És mi bentről elcsíptük egy nagyon hangos veszekedés foszlányait: “…de hát így nem hallom a tévét, most megy a … utolsó előtti része!...”

Ez az a hely, ahol 12-16 között a tévénézők, 16-20 között meg a munkából és iskolából hazatérők érdekei sérülnek. Szóval Havannán csak nyaralni érdemes…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Nem tudok elszakadni a csendes pihenő témakörétől. De az a helyzet, hogy az évek során annyi ezzel kapcsolatos "anomáliával" találkoztam, hogy több mint sok (talán sokk is?).

Érdekes esetek, amik legtöbbször nem hagytak rossz szájízt maguk mögött, de a békés együttélést az ott lakók között nem feltétlen segítette. 2 ilyen történés maradt meg bennem élénken.

Az egyik esetben egy tízemeletes panel tömbben dolgoztunk, a szokásos zajos hétfői kiírt metódust folytattuk éppen. Délután 2 vagy 3 óra lehetett, amikor vadul dörömböltek az ajtón. Azt hittem beszakad, de azért sikerült kinyitnom. Még köszönni sem volt időm…

“Meddig csinálják még, ezt nem hiszem el, egész héten ezt csinálják, nem lehet itt nyugodtan lenni, egész héten ez a zaj, elviselhetetlen! Egész héten!” - azt hiszem minden két szó után az “egész héten” következett. Hétfő délután kettőkor.

Talán fél percnyi monológot hallgattam válasz nélkül az idősebb úriembertől, amikor kinyílt a szemközti ajtó, és megjelent egy idősebb hölgy seprűvel a kezében. “Józsi, hagyd már dolgozni az urakat, menj a dolgodra, mert megcsaplak!”. És lendült is a seprű…

Mint kiderült, a szinten lakók elképesztően örültek a felújításnak, mert egy sajnos nagyon igénytelen lakó volt az előző tulajdonos, állatokkal "felturbózva". Emiatt állandó volt a nemkívánatos bogarak jelenléte és gyakorlati kiirthatatlansága a környező lakásokban.

S bár “Józsinak” nem volt igaza, mert egyrészt nem volt délutáni csendes pihenő, másrészt a hét első napja volt csak, mégis olyan támogató környezetben dolgozhattunk azon a héten, amit addig én még máshol nem tapasztaltam.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

A “csendes pihenő” nevű találmány egy igen különös “állatfaj”. Bár nem egészen így hívják, és általában ezen a néven csak én és kollégáim emlegetik (néha a megkérdezett lakók nem is tudják mit jelent).

A lényege az, hogy adott panel vagy társasházi tömbben csak adott időszakban lehet bizonyos jellegű tevékenységeket végezni. Ezt a társasházi házirend nevű dokumentum tartalmazza is, ami a békés együttélés megteremtését hivatott segíteni.

Ebben a dokumentumban pontokba szedve szabályozzák a közösség mindennapjainak mindenkit érintő tevékenységeit. A közös helyiségek használatát éppúgy, mint ahogyan a hangos és zajos - többek között az építési és felújítási - tevékenységek idejét is.

Nagyon pontosan leírják, hogy mikortól, meddig lehet és mely napokon. Például “zajos tevékenységet hétköznap 8-12 és 14-18 óráig, szombaton 9-12 óráig lehet, munkaszüneti és ünnepnapokon tilos” végezni. Ilyen esetekben a 12-14 közötti időszakot nevezzük csendes pihenőnek.

Ezt a dokumentumot elviekben jól látható helyre ki kellene tenni. Ez az esetek 80%-ában így is van, azonban a maradék 20%-ban sajnos ilyen leírást nem lehet találni. Ez azért gond egyébként, mert így vagy a gondnoktól / társasház kezelőtől / közös képviselőtől kell információt kérni, vagy az ott lakóktól.

Na most ezekben az esetekben ez egy igen komoly konfliktus forrás lehet, mert hát mindenkinek más az érdeke. És néha tényleg senki nem tudja, hogy valójában mi is a helyzet a munkavégzés legális idejével kapcsolatban.

Ilyenkor nagyon pontosan kiíratjuk, hogy mikor milyen folyamatra számíthatnak a lakótársak, és megkérjük ügyfelünket, hogy amennyiben lehetséges értesítse személyesen a szomszédokat is a felújítás tényéről.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Gyakran megkérdezik tőlem, hogy meddig dolgozunk. Ez főleg így ősszel a jellemző, amikor felméréseken járok. Valahogy az van az emberek fejében, hogy télen nem lehet villanyt szerelni.

Nos vannak esetek, amikor valóban nem lehet. Bizonyos munkafolyamatokat - többségében a feszültség alatti munkavégzéseket - rossz időjárási viszonyok közepette nem lehet elvégezni. A fagyok sem segítenek az eszközök használatában, és egy szinten túl már lehetetlenné válik a feladat.

Aztán vannak esetek, amikor lehet, de igazán nem esik jól. Ez szintén a hideg időszakra vonatkozik, amikor mondjuk egy ház oldalán 0 fok közeli hőmérsékleten, erős szélben, a létrán állva kell a lámpát felszerelni. Jól felöltözve, megfelelő előkészítéssel természetesen lehet, de hát hogy nem gyors és nem esik jól… az enyhe kifejezés.

De egy panellakásban, ahol a fűtési szezon kezdete után, általában minden lakásban jó meleg van, nincsenek ilyen problémák. Igaz ez még akkor is, ha netán a radiátorok valamilyen oknál fogva le vannak szerelve.

Az átmenő fűtéscsövek, de már a strangban vagy strangokban “végigfutó” melegvíz csövek is képesek olyan hőt leadni, amitől kellemes 20-21 fokos hőmérséklet lesz az lakásban.

Ezért kijelenthető, hogy az ünnepnapok és a hétvégék kivételével egész évben “tombolhat” a panel szezon.

Nemrégiben történt az eset. De aztán egyből kettő is, ami rávilágít a dolgok relatív egyszerűségének bonyolultságára és a Do It Yourself mozgalom előnyeire és hátrányaira.

Az első Anna néni és a krimpelő fogó története (megengedte, hogy megírjam). A szerelvényezés a felújítás után röviddel megtörtént, de nem mindenhez fértünk hozzá, így bizonyos dolgok elmaradtak. Ilyen volt pl. a vezetékes telefon bekötése. Megbeszéltük, hogy jelentkezik egy későbbi időpontban, ha kifestettek és átpakoltak. Bár mondta aznap párszor, hogy ezt azért majd ők majd megoldják.

Végül mégiscsak mi lettünk a "befutók", mert többszöri próbálkozásra, és egy viszonylag drága fogó beszerzése után sem akart a telefon működni. “Pedig a videóban milyen könnyűnek tűnt!”.

Ami érdekes dolog, hogy a szolgáltató emberei sem rendelkeztek a megfelelő szerszámokkal ehhez a művelethez. (Legalábbis telefonon ezt az információt adták.)

Második esetben egy srác magának állt neki több Youtube videó alapján a villanyszerelésnek. A döntés olyan szempontból érthető és védhető is volt, hogy én is (és a többiek is, akiktől még ajánlatot kért) viszonylag távoli időpontot mondtunk neki.

Hogy tulajdonképpen miért minket hívott aztán, azt nem tudom (én balga, nem kérdeztem), de a mi segítségünket kérte. Végül megelégedésre megoldottuk a helyzetet, és megtörtént a felújítás. Többször is elmondta: “Pedig a videóban ez milyen könnyűnek tűnt!”.

Utóbbi eset rávilágított, hogy egy panel felújításánál mennyire fontos a helyismeret, a lehetőségek és adottságok ismerete. Főleg ha az elektromos hálózatról beszélünk!

Lehet könnyebb és hatékonyabb, ha a Do It Yourself videók helyett felkeresel minket, elmondod az igényeidet, mi pedig összesimítjuk a lehetőségekkel. Meghozzuk a megfelelő döntéseket, hogy biztonságos és esztétikus hálózatot építsünk neked, ami minden szempontból megfelel a modern kor kívánalmainak.

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt hiszed, már mindent láttál. Amikor elhiszed, hogy mindent (is) tudsz. Mondjuk általában ilyenkor beüt a krach, csakhogy az elbizakodottságot egy kicsit visszanyomja.

Szerencsénkre a panelvillanyszerelésben ilyen nincs. Ott még most is úgy kezdünk bele egy lakásba, hogy fel vagyunk készülve arra, hogy nem úgy lesz a hálózat, mint akár az egy szinttel lejjebb felújított lakásban. Ezt a változatosságot szeretem benne, és ez teszi az összes lakást egyedivé.

Ennek ellenére szeretünk érdekes vizekre kirándulni. Általában akkor következik ez be, amikor egy-egy régi elégedett ügyfelünk kéri segítségünket egyéb villanyszerelési feladatokban. Így jutottunk el a jelenlegi “tett helyszínére” is, ahol egy családi ház padlásán dolgozunk, egy egyéb okok miatt félbehagyott munkát segítünk befejezni.

Ilyen esetekben általában igen bátran csapunk a lovak közé, és aztán az első “kapavágásnál” szembesülünk a dolgok hátulütőjével. Itt szerencsére előre tudtuk, hogy mivel is állunk szemben, és mivel nem vagyunk olyan srácok, akik a megígért segítségből kihátrálnak, megoldottuk a feladatot.

A fújt padlás-szigetelés miatt - remélem jól írtam a nevét -, muszáj voltunk beöltözni. Elképesztően menő érzés volt egy ilyen ruhában, és persze lehetett a fotókat küldeni a családnak, meg a kollégáknak.

Én bevallom, a kezdeti vonakodás után igen lelkesen végeztem a rám ruházott tevékenységet. Ez a ruha tényleg nem ereszt át! Igaz ugyan, hogy iszonyú meleg van benne (plusz a padlás sem hideg), de tény hogy nem jut be belülre semmi sem.

Mondjuk igen, be sem jut, de ki sem jut semmi sem. Kivéve a cipzár felett a fejmaszk körül. Na ott igen, ott kijut a levegő. És hát… ha előző este babot vacsoráztál…

Közismert tény, - főként azok számára akik ideig óráig már laktak lakótelepen -, hogy a panellakásokban bizony nem “dúskálunk” a konnektorokban. Ezért az egyik legfontosabb kérdés a felújítás során: “lehet-e még”?

Hogy eredetileg is kevés a dugaszoló aljzat: ez igaz is, meg nem is. A panelek egy jelentős részében a házgyári tervezések és fejlesztések nyomán viszonylag sok típus került kialakításra.

Aki jól ismeri ezeket a különböző típusokat, az bizony "elővarázsolhat" még gyári kialakított helyeket különösebb rombolás nélkül. És hát ahogy a mondás (meg persze a statikus) is tartja, nincs jobb szerelvénydoboz hely, mint ami már eredetileg is létezett.

Sokszor adódik úgy a felújítás során, hogy ezeket a doboz helyeket megtaláljuk és használjuk. Mert nagyon hasznosak tudnak lenni az elektromos hálózat új rendszerénnek kialakításánál. Ezáltal ugye új konnektorok is keletkezhetnek (és keletkeznek is).

Ilyenkor ritkán ugyan, de azért előfordul, hogy a tulajdonosok nem szeretik ezeket a plusz dugalj helyeket. Eredetileg nem terveztek vele, emiatt az oda kerülő dugaszoló aljzatok többlet költséget jelentenek számukra. És meg kell vallanom, hogy ez az észrevétel teljesen jogos.

És ilyenkor felmerül a kérdés: a sok konnektor áldás vagy átok?

Bara-Horváth Péter - "Villany Péter"

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.

Érdekes dolog az emlékezet. Valahogy úgy olvastam, hogy a jó dolgok megmaradnak, a rosszakat meg elfelejti az ember. Nem tudom, hogy ez így van-e, de nekem érdekes dolgok maradtak meg a gyerekkoromból.

Azt kell tudni, hogy édesapám volt pesti. Édesanyámmal a katonaság alatt ismerkedett meg, és végül úgy alakult, hogy mi már vidékre születtünk és ott is nőttünk fel. Valószínű emiatt és ezért is maradtak “meghatározóak” az apai nagymamámmal és dédnagymamámmal töltött idő emlékei.

Egy földszinti 50 négyzetméteres panellakásban laktak Budán. A lakás erkélyes volt, és a két paneltömb közötti parkolóra és játszótérre néztek az ablakai. A másik oldalon volt villamos, ezért a jellegzetes csörömpölő hangja mind a mai napig a fülemben cseng.

Néha bizony előfordul, hogy még az eredeti állapotú panellakásokban kezdjük meg a villanyszerelési munkálatokat. Ilyenkor olyan hihetetlen nosztalgia-hullám fut végig rajtam. Merthogy a konyha (szekrények, hűtő, stb.), a burkolatok (a padlószőnyeg “illata”), a tapéta mintái (amiket kölyökként számolgattam, ha nehezen tudtam elaludni).

Ha lehet, kikönyöklök egy pillanatra az ablakba és elmerengek. Eszembe jutnak a Pesti Dédivel (így hívtuk) az erkélyről etetett galambok, hogy jöttek a kenyérhéjra. (Ma meg már hogy utálom őket, mert telipiszkítják a kocsit.) A rengeteg virág, fokföldi ibolya az erkélyen és a kisszoba ablakpárkányán.

A borsóleves csipetkével és a mákos tészta, amihez még kézzel készült a belevaló, és a konyha jellegzetes illata. A hűtő a sarokban és benne a banános krémpuding a lapos négyzetes alakú műanyag dobozban. A túrórudi, amit nem szerettem, mert savanyú volt.

A játszótér a hintával, de főleg a mókuskerékre emlékeztető “futópaddal”. A betonból készült csúszdával, ami csak akkor csúszott igazán jól, ha beszórtuk a homokozó homokjával, amitől viszont még a kisgatyánkban is homok volt. A sarki ABC…

Hát igen, naphosszat tudnám sorolni az apróságokat. Nosztalgia. Köszönöm a szüleimnek a gyerekkorom. Anya, nagyon hálás vagyok érte! Különleges volt. Szerettem gyerek lenni, szeretem az emlékeit, szeretem, szeretem, szerelem. Panelszerelem.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.

Bár egy modern konyha kialakításakor nagyon sok jó egyedi ötlet is megvalósítható, ezeknek csak a pénztárca szab határt. Például egy szobából is csinálhatunk konyhát, vagy asztalossal “gyártathatunk” konyhabútort kimaxolva a legkisebb 10 centit is.

A másik felmerülő probléma a mosás kérdésköre. Nem feltétlen a mosógép elhelyezése a kérdés. Erre a lakás elrendezésének függvényében léteznek különböző megoldások, amiket viszonylag könnyen megkérdezhetünk, megtalálhatunk.

A kérdés felém egyre gyakrabban inkább a szárítógép vásárlása: legyen vagy ne legyen. Ez a helytakarékosság miatt merül fel elsősorban. Bár a gépnek meg kell találni a helyét, viszont kiváltjuk vele a teregetéshez szükséges helyet. Előny lehet, hogy némi időt is spórol azért nekünk (bár hajtogatni és pakolni itt is muszáj), és a ruhák is puhábbak lesznek tőle. Ezek a kényelmi funkciók a pozitívumok.

Mi szól ellene? Tulajdonképpen 2 oka van, amiért én sokáig nem erőltettem: az egyik az kimondottan panel specifikus: a kimondottan száraz levegőnek még jót is tesz a szobában száradó ruha. Dohosodástól vagy attól, hogy nem szárad meg a ruha, biztosan nem kell tartanunk.

A másik a fogyasztása. A szárítási ciklus alatt folyamatában a gép maga sok áramot nem vesz fel (tehát csak bizonyos esetekben lehet szükség teljesítmény bővítésre, ezáltal plusz költségre és beruházásra), viszont, használattól függően a havi áramszámlán látszani fog. Ez a mi példánkkal élve, a mi gépünk esetében évi 200 szárítással számolva kb. 30.000,- Forint.

Havi szinten tehát a kényelmünk kb. plusz. 2.500,- Forintba kerül (nem számolva bele ebbe a szárítógép árát!). Hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. Én ezzel egy nézőpontot szerettem volna adni, hogy könnyebben eldönthető legyen: kell-e szárítógép, vagy sem.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

De nem ám! Idehaza csak bizonyos körülmények között kötelező, de ha én lennék felelős ezekért a dolgokért, akkor minden autóban és minden háztartásban előírnám a tartását. (Barátomtól tudom, hogy hajókon például kötelező!).

Persze-persze újabb lehúzás, meg minden, gondolhatjátok. De az a helyzet, hogy sok olyan tűzeset keletkezik (és itt elsősorban a panellakásokban keletkező tüzekre gondolok), amiket ott helyben, vagy egészben, vagy részben meg lehetne akadályozni, és ezáltal mérsékelni az okozott károk mértékét.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos esetekben nincs idő használni, illetve hogy nem kis lélekjelenlétre van szükség ahhoz, hogy higgadtan és okosan kezelni is tudjuk a készüléket.

Ha rákerestek, simán találtok kis méretűeket (átlag 30-40 cm magasságban), amik több típusú háztartási tűz esetén is használhatók. Ez utóbbi azért fontos, mert pl. elektromos eredetű tűz esetén nem feltétlen a víz a legjobb kezdeti megoldás.

Mondjuk azt hirtelen nem tudom, csak halvány emlékeim vannak róla, mintha régebben minden emeleten a lift vagy a fogyasztásmérők szekrénye mellett kötelezően ott lógott volna egy porral oltó. emlékszem, mindig jót nevettünk rajta, hogy a Rozmaring MGTSZ gyártotta őket. Ez most szerintem már nincs így, de megnézem majd holnap kíváncsiságból az emeleteket, ha kezdjük a következő lakást.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Valószínű sokan nem tudjátok, de életemnek egy jelentős szakaszában orvosnak készültem. (Pontosítok: az szerettem volna lenni). Bár ez az álom bizonyos okok miatt nem valósult meg, de analógiával élve mégiscsak része lett az életemnek: lakások elektromos hálózatát gyógyítom.

Amikor belépek egy lakásba, vagy amikor ránézek egy paneltömbre kívülről, én nem a szürke kockát látom. Kicsit mátrixosan belelátok a színfalak mögé, és elképzelve kirajzolódik a ház, utána pedig a lakás elektromos hálózata.

Ismerem őket, tudom, hogy hol van a gerincvezeték, hol vannak a folyosókon a fogyasztásmérők, hogyan kötik össze a vezetékek/kábelek a lakásokkal, és ismerem a lakások rendszerét is. Már nem egyet szedtem szét darabokra.

Ha elindulok ugyanezen az úton kifelé, és távolodva egyre távolabbról szemlélem a hálózatot, akkor egyre “vastagabb” vezetékek/kábelek “kötegeit” látom, amik mind egy pontba futnak össze. Olyanok, mint a test érrendszere. A legkisebb pontig is eljutnak, és visszafelé nézve, mind a szívhez jutnak el.

Érdekes a párhuzam egyébként, és végül is, ha belegondolok, valami hasonló a funkció is. A szív megfelelője az elektromos hálózaton az erőmű. (Igaz, innen nézve ebből több is van, olyan mint a dinoszauruszoknál). Az érrendszer pedig az elektromos hálózat, ami a legkisebb pontig képes eljuttatni az éltető erőt.

És milyen érdekes hasonlóság: a testünk ezen részével is csak akkor foglalkozunk igazán, amikor már baj van. Kb. ezt látom az elektromos hálózatoknál is. Nem látszik, működik, természetesnek vesszük. Az első hiba aztán hozza a másodikat, az majd a harmadikat, és a végén ott maradunk áram nélkül.

Ezért nagyon fontos mindkét esetben a rendszeres karbantartás. De egy lényeges különbség azért van. Ha a villanyhálózat elromlik, azt - kisebb-nagyobb beavatkozásokkal - még mindig ki lehet cserélni.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

A szitu gyors leírása: adott egy lakás, ahol a csövezés egy része a lépcsőházi lépcső építése miatt elakadt. Ezért én, mint villanyszerelő a lépcsőházban kopácsoltam kicsit a lépcsőn fekve két emelet között. A korláttól csak a fejem búbja látszott a hajammal.

Ajtónyitódás, kulcscsörgés, ajtócsukódás, lifthívás. És a következő párbeszéd játszódott le, fentről rám köszöntek:

“Szervusz Zsuzsikám!”

“Csókolom.”

“Olyan rekedtes a hangod, beteg lettél?”

“Hála Istennek én nem, csak a gyerekek.”

“Na, de nincs komoly baj, ugye?”

“Nincs szerencsére. Kicsit folyik az orruk, köhögnek, szedik a köptetőt, de jól vannak. Pár napot hiányoznak az iskolából.”

“Nocsak, a fiad újra tanul? Nem is mondtad.”

“Ó nem újra, hanem folyamatosan. Ügyesen olvas már.”

“Megyek a boltba, hozzak neked is dianás cukrot, Zsuzsikám?”

“Igen, köszönöm. És 2 fél literes kólát is tudna hozni? Aztán majd megadom az árát, jó?”

“Nocsak, te is láttad a takarítós videót a kólával és kipróbálod? Á hagyd a pénzt. Majd jövő héten te sütöd a hókiflit abból a különleges cukorból. Na meg is jött a lift, pá Zsuzsikám, majd becsöngetek, ha megjöttem.”

A többi már történelem…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

A villanyszerelő - főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.

Bár dolgoztam olyan helyen, ahol nagyon minőségi gépen főztük a tényleg kiváló, helyben frissen darált kávét (és valóban lehetett érezni a különbséget a kávék között). Mégis azt kell mondjam, nekem sokkal többet jelent az otthoni, gázon vagy platnin főzött kotyogós kávé. A hang és az illat…

Viszonylag sokáig lehetett kapni ezt a típusú kávéfőzőt, viszont sokáig nem is gondoltam (meg persze nem is igen érdekelt), hogy ezeket itthon gyártják. Igazság szerint olyan “kínai vacaknak” tűnt elsőre. De nem ám! Szarvason készítették, az ottani “fémgyárban”.

Na de mi a halálcsillag és hogy jön ide? Egy IKEÁ-s lámpát “becéznek” így, amit mind a mai napig lehet kapni (keressetek rá, tuti fel fogjátok ismerni!). Villanyszerelőként találkozik vele az ember, az összerakása néha rémálom. Speciel én a magam részéről nem is tudtam ezt a részét a dolognak. Mégpedig azt, hogy ezt a lámpát itthon gyártották.

Egy darabig. A teljesen pontos képet és okokat valószínű sosem tudjuk meg, de a lényeg, hogy minőségi problémák miatt a Szarvasi gyár belebukott a halálcsillag lámpák gyártásába. Ez a bukás magával rántotta a többi terméket és magát a gyárat is. Így történt, hogy a halálcsillag legyőzte a kotyogós kávéfőzőt.

Viszont ahogyan a filmben is, itt is a Jedi visszatér: újraszervezve, csak a kávéfőzőre koncentrálva tovább él a Szarvasi márka, lehetővé téve, hogy egyszer majd - ha akarja - a gyermekem vegye át a családi hagyományt.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ha menni kell, hát menni kell. Gyanítom mindenki érezte már azt az érzést, amikor annyira kell, hogy már alig lehet bírni. Igen, ilyenkor jól jönne egy nagyobbacska bokor, egy erdőszéle, vagy bármi.

De ha ilyenkor egy betondzsungel kellős közepén várakozol, nem biztos, hogy adódik a lehetőség. De mégis, ha kell, hát kell, és végülis sok-sok autó között a tied még magasabb. A hátuljánál meg mégiscsak kevésbé forgalmas út van…

Szóval ez az alap szitu. Az autó mögött állva vártam a kedvező pillanatot, de valahogy nem jött el. Pluszban annyit hozzá kell tennem, hogy egy régi ismerőshöz érkeztem, hogy megnézzem legújabb szerzeményét, a panellakást.

“Péter!” - hallottam valahonnan, s mivel ismerősnek tetszett az orgánum, hát meg is örültem neki, lehet megismert a régi ügyfél… “Péter!” - hívott újra, én meg forogtam, megkerültem az autót is, hátha az épületek felől jön a hang - “Itt vagyok.” - szóltam.

“Péter!” - ez most erélyesebb volt, na bakker, gondoltam, lehet én vagyok a hülye, nem látom, visszamentem hát a kocsi mögé, most inkább a sétány felől hallatszik…

“Itt vagyok!” - ez már részemről is érezhetően morcosabb volt.

“Péter! Jössz el onnan! Nem pisilünk oda!” - az autóm szürke, és én egy pillanat alatt váltam hozzá hasonló színűvé a szikrázó napsütésben. Honnan tudta, mit akarok csinálni? Figyelt valahonnan? Valamelyik ablakból távcsővel? Meg egyébként is? De ciki…

Miközben még mindig tekergettem a nyakam, és próbáltam felfedezni, hogy most mi is van, bal oldalról megjelent egy fiatal srác. Mint a görög drámákban, “belibbent”, mellette egy fehér színű puliszerű ebbel, aki meglátva engem, felém szaladt ugatva.

“Péter! Péter! Jössz vissza azonnal! Bocs érte, nem bánt, csak kicsit neveletlen még.” - majd a fejét vakargatva - “Igaz Péter, te zsivány.”

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Kezdődik az iskola. Nem volt eseménytelen ez a nyár sem. Függetlenül attól, hogy a tavalyi és tavalyelőtti támogatás-dömping kivezetése elég mélyre taszította az építőipart. Főleg annak is azt a rétegét, akinek nem volt még stabilan felépített háttere.

És mivel sokan voltak úgy vele, hogy milyen jól lehet keresni különböző ehhez kapcsolódó iparágakban, nem is kevesen vágtak bele önálló tevékenységbe. Nem részletezem ennek következményeit, mert ahhoz kevés információval és merítéssel rendelkezem.

A lényeg viszont az, hogy sokan közülük, akik tényleg ügyesek és talpraesettek, vagy már nincsenek az országban, vagy nagyon kacsingatnak. Szomorú ezt látni…

Érdekes ősz elé nézünk.

A napelemesek “vegzálása” megkezdődött, sajnos egy TikTok videón kívül túl sok mindent még mindig nem tudunk. Spekulációk és feltételezések vannak, de egészen addig, amíg a szabály meg nem jelenik leírva és értelmezhetően, addig minden csal vihar egy pohár vízben.

A másik ilyen korábban bedobott csont a köznyelvben városi CSOK-nak nevezett támogatás kivezetése. Ezzel viszont érezhetően elkezdődött egy kis “kapkodás” megint (mint tavaly év végén), aki még teheti élne a lehetőségekkel.

Hogy ezen támogatás kivezetése után mi marad és milyen mélyre zuhan a fővárosi piac? Ezt szerintem lehetetlen innen megjósolni, de érdekes ősz elé nézünk.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

“Péter, mondja már meg, hány amperes a villanyórám?” - kapom meg a kérdést telefonban elég sokszor. Általában halk mosoly a válaszom, és elviccelem, hogy sajnos még olyan messzire nem látok és a távgyógyításban sem vagyok még otthon…

Persze a mostani technikai fejlődés közepette, ami késik az nem múlik (bár van ahol ez inkább visszafelé menne). És persze az is igaz, hogy viszonylag könnyen megállapítható a válasz a kérdésre.

Egyébként ilyenkor mindig eszembe jut elektrotechnika tanárom. Aki erre a szóra, hogy villanyóra, először csak egy egyszerű, de jól láthatóan grimaszolt. Ha nem javítottuk ki rögtön, akkor elkezdett rángatózni a bal szemöldöke és fura fejeket vágott. És ha még egyszer kiejtettük a szánkon, hogy villanyóra, akkor meg szivacsot hozzánk.

Ha szerencsénk volt, nem volt vizes a szivacs. De a lényeg, hogy a villanyóra az fogyasztásmérő. Megtanultuk egy életre.

És hogy hány amperes a villanyóra?

Na az nem a mérőtől függ, annak nincs ilyenje. A mellette vagy alatta található szolgáltatói áramkorlátozó értékétől függ. Ez az a kismegszakító, ami a mérő mellett/közelében van, és azt szabályozza, hogy tulajdonképpen mennyi áram jut be a lakásba. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek értékétől függ az, hogy mennyi és milyen teljesítményű gépet tudunk jelenleg használni (akár egyszerre).

A hány amperes a villanyóra kérdésnek azért van mégis létjogosultsága, mert a maga egyszerűségében rávilágít arra, hogy foglalkozunk a lakás elektromos rendszerével valamilyen szinten.

Innen már csak egy lépés annak eldöntése, hogy teljesítménybővítésre van-e szükségünk, és hogy milyen állapotú lehet a lakás villanyvezeték hálózata. És ha ezeknek a kérdéseknek a végére járunk/jártunk, akkor már megbizonyosodhatunk: biztonságos-e vagy sem.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Van egy álmom. Mint Martin Luther Kingnek, és mint sok dalszövegben. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a családi vállalkozás szakmai részébe bevonni a család hölgy tagjait.

A vésés, hornyolás és a keményebb fizikai munka nem opció. Az egyszerűen annyira megterhelő, hogy hatékonyan nem kivitelezhető és nem tanítható meg. Természetesen - mielőtt a fejemet veszi bárki is - magam is ismerek olyan jó kötésű csinos hölgyet, aki a férje mellett dolgozik, és úgy b…a le a csempét a 8 kilós vésőkalapáccsal, mint más a legyet a légycsapóval.

De nálunk ez nem járható út, így valami máson kell agyalni. És ekkor jött a “nagy ötlet”, ami ott hever a padlón, és már réges régen felfedezésre vár. Csak le kell hajolni érte. Karbantartás!

Karbantartás: jelentése a szótár szerint a jó állapot megőrzése; gép, berendezés működésének, épület jó állapotának fenntartása időben megtett ellenőrzésekkel, esetleges javításokkal. Mint a nagyobb üzemekben és cégeknél, irodákban, ahol erre külön embert foglalkoztatnak: a karbantartót.

Tapasztalataim szerint egy újonnan szerelt hálózaton, ami odafigyeléssel és precízen lett elkészítve, nagyon ritkán keletkezik hiba. Ezeknek a hibáknak is a jelentős többsége a beépített eszközök meghibásodása. Ez veszélyt nem jelent, és garanciális cserével megoldható.

Ezért ezt az évenkénti karbantartást inkább ellenőrzésnek mondanám. Ahol kérdésekkel, szemrevételezéssel, és mérésekkel meg lehet határozni, hogy van-e olyan része a hálózatnak, ami nem működik optimálisan. Egy csekklista segítségével hatékonyan végig lehet ellenőrizni a különböző részeket. A kapott eredményeket rendszerezni, és a lakáselosztóban jelezni.

Úgy gondolom, ezt a tevékenységet a család hölgytagjai is bátran elvégezhetik. Sőt, lehet hogy az egyébként kissé sziszifuszi munkához nekik több türelmük is lenne.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Szakmán belül is komoly viták tárgya az, hogy mi alapján és hogyan adunk árat? Mi alapján mondunk bármilyen összeget, ha nem láttuk és tapasztaltuk a felújítandó dolgokat? És egyöntetű vélemény az internet népében: kerülendő az olyan szakember, aki telefonban árat merészel mondani!

Na akkor ezt most ránk nézve megcáfolom, és leírom, hogy én hogyan csinálom ezt.

Teljesen jogos elvárás - főleg napjainkban - hogy a leendő ügyfél valamennyire szeretné felmérni a lehetséges költségeit a lakás felújításának. Ennek természetesen része az elektromos rendszer felújítása is. Gyakran kapok ilyen jellegű hívásokat. És bevallom, én nem vagyok szégyenlős, amikor oda kerül a kérdés, ami valamiért mindig így kezdődik: “tudom, hogy nem lehet megmondani…”.

Bevallom szerencsés helyzetben vagyok ám! Mivel szinte csak panelekkel foglalkozunk immáron több mint 10 éve, hát bizony kialakult egy egész átfogó kép bennem a panellakások felújításával kapcsolatban. És nem csak kép, hanem knowhow és megannyi adat (big data, csak kicsiben).

Természetesen tűpontos ajánlatot csak felmérés után lehet adni, ez azért nem változott. Mert a “terepbejárás” nyomán elkészített írásbeli ajánlat lesz az alapja a munkának, az ellenőrizhetőségnek, az elszámolásnak.

Viszont előzetes becslésnek bizony-bizony adható egy négyzetméterár. És igen, akár telefonon is. És tudjátok hogyan? Hát statisztikák alapján. Minden esetben megkérdezem, hogy helyileg hol található a panel, milyen az elhelyezkedése. Ez alapján tudható a típusa, és majdnem biztos, hogy újítottunk már fel ilyet.

Még pár kérdés (milyen fogyasztók lesznek, festés-burkolás kérdések) és ki is tisztul a kép. És már be is lehet “skatulyázni” az adott lakást és a kivitelezés módját. Meg tudom mondani, hogy hány ember hány napi munkája lesz, ezáltal milyen időpontra férhet be. És természetesen ezáltal már árat is lehet mondani.

Szóval láthatjátok, nem ördögtől való dolog ez. Viszont megértem: természetesen óvatosnak kell lenni. Épp ezért hívjatok fel, és kérdezzetek bátran!

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

De nem ám! Merthogy napjainkat alapvetően határozzák meg a különböző nyersanyagok bányászatának és előállításának költségei. Ezáltal pedig a nyersanyagok áremelkedése. Ezt sok minden befolyásolhatja.

Ami pedig minket, villanyszerelőket elsősorban érint, azok a réz alapú termékek. Merthogy a legalapabb dolog, a hálózat, ami az életünket teljesen átszövő elektromos áramot szolgáltatja a gépeink számára, réz vezetékekből és kábelekből áll. (Sok minden más is még, de ez most nem igazán lényeges.)

Kíváncsiságból megnéztem, hogy hol is bányásznak rezet. Meglepődtem picit, mert Kínát gondoltam vezető szerepben, de csak 3. helyen “szerénykedik” Kongóval karöltve. Az első 2 helyen Dél-Amerika, Chile és Peru áll az elmúlt évek kitermelésének fényében.

Itthon is van meglepő adat: bár tanultuk anno földrajzból, hogy Recsken van rézbánya, de hogy ott a világ 10. legnagyobb rézérc készletét találjuk, na az tényleg meglepett!

Ami kitermelés mértéke mellett érdekes adat, hogy becslések szerint a valaha kibányászott réz legalább 80%-át (!) még mindig használják vagy felhasználásra vár. A réz azon képessége, hogy a teljesítményében történő veszteség nélkül akárhányszor újrahasznosítható, fontos fenntarthatósági érték.

Így hát gondoljunk rá szeretettel, amikor a lakásokban a régi alumíniumot a felújítás során felváltja a réz.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majdnem bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.

Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki vitt egy kocsi fát. Megvették, csináltak belőle egy kis házat, és egyszer csak megint jött a farkas. Nem engedték be. Felment hát a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Amikor berontott, a három malac mind elszaladt.

Mentek, mentek, addig mentek… mígnem Budapest szélén, Békásmegyeren az épülő panelrengetegben ki nem utaltak számukra egy szolgálati lakást. Mivel a környéken a kutyák száma is megnőtt, a farkas ide már nem tudta őket követni.

És mindez azért jutott eszembe, mert a minap olvastam pár cikket a panelekkel kapcsolatban. Az egyikben a szomszédunkban zajló sajnálatos események miatt megrongálódott panelházakról láttam képeket: igen-igen stabilaknak tűnnek az épületek az őket ért károk ellenére is!

Egy másik cikkben a hazai népszerűségükről írtak még mindig. Áruk ugyan most csökkent (bár az infláció miatt ez nem túl érzékelhető), és a bankok is szívesebben adnak rá hitelt (bár olyan feltételekkel, hogy nem biztos, hogy jó ez nekünk).

Mondjuk, magam ezt nem csodálom. Néhány - az elmúlt időszakban épült “förmedvényekhez” képest ezek még jó pár évtized múltán is állni fognak.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Fővezeték-csere, szabványosítás, teljesítménybővítés, amper bővítés… Ezek mind mind egy-egy területre alkalmazott szavak, amikről mondhatnám, hogy szinonimák.

Bár igazság szerint nem azok, de mind ugyanazt a folyamatot képviselik a “népnyelvben”. És ennek a folyamatnak a tényleges neve a teljesítménybővítés. Erről írtam hosszabb cikket/cikkeket is nemrég, ha érdekel, szívesen belinkelem a kommentekhez.

A teljesítmény bővítésre akkor van szükség, amikor az átalakítás vagy felújítás után több és nagyobb energiaigényű gépet szeretnénk alkalmazni, akár egyszerre is. Egyszerű példa: a gáz főzőlap helyett szeretnénk indukciós főzőlapot.

Ekkor kérvényezni szükséges azt az áramszolgáltatótól (megvan a megfelelő folyamata, erről is van anyagom), hogy több áramot szeretnénk a lakásban használni. Hogy ez engedélyezve legyen, kell különböző szerelés munkálatokat elvégeztetni a mérőóra körül.

Ilyen például a címben írt fővezeték csere is, ami - mint a nevében is benne van - a lakásba “bemenő” “áramszállító” vezeték cseréje. Természetesen ez ennél egy picit bonyolultabb, és több lehetséges megoldás is kínálkozik. Erről szívesen adok tájékoztatást igény esetén, ha felmerül az igény a többletenergiára.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Vissza-visszatérő probléma, és talán, ahogy az évek haladnak egyre inkább az lesz. Az elavult hálózatról kell szólnom. Egy használt és lelakott lakás vásárlásánál ez nem probléma: szabadon garázdálkodhatunk.

De mi van abban az esetben, ha már egy felújított(nak mondott) lakást vásároltunk, és szépen fokozatosan jönnek elő problémák? Mit tehetünk, ha benne lakunk, és így adódnak a problémáink? Ha füstöl a konnektor és van ahol már áram sincs?

Szóval ha ilyen helyzetbe kerültél, az nem megoldhatatlan. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni: nem kell szétvésni az egészet. A legtöbb esetben festésre mindenképp szükség van (bár lehet csak néhány falon), de lehet vigyázni a berendezésre, csempére, padlóra.

Ami viszont minden esetben nagyon fontos, és nem győzöm hangsúlyozni: szükség van helyre. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy a megbeszélt és megtervezett helyre összepakolva, feltornyozva, letakarva kell hogy várjanak a bútorok.

Csak ebben az esetben lehetséges a gyors és hatékony, mind elektromosan, mind a környezetre nézve biztonságos munka. Körültekintően eljárva a végeredmény a felújított hálózat és az elégedett ügyfél!

Teknős barátom is tudja ezt, ezért néz olyan morcosan, mikor kiderült, hogy ő bizony el lesz csomagolva egy kis időre.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Bár korábban nagyon féltem ezektől az alkalmaktól, mert nem éreztem kellőképpen magabiztosnak magam, és nem tudtam miről is fogunk beszélgetni, vagy hogy hogyan is lesz pontosan egy ilyen felmérés.

Az első alkalom óta eltelt már jó néhány év, de bevallhatom, még most is ugyanolyan izgatottan megyek ezekre a találkozókra. Sokat alakult, csiszolódott a módszertana annak, ahogyan levezetek egy ilyen “eseményt”. De az izgalom ugyanaz.

Megvan a sorrendje annak, ahogyan végigvesszük és átbeszéljük a különböző területeket, ezért ebben már nagyon magabiztos vagyok. Így viszont marad idő megélni a pillanatokat, a történeteket és sztorikat.

Minden egyes ember más és más, egy-egy történet. Nagyon szeretem meghallgatni, mik az elképzelések, miért úgy gondolják. Sokszor szóba kerül, hogyan élnek most, és hogyan szeretnének majd a jövőben. Hihetetlen élmények kerülnek elő: munkával, élettel, emberekkel kapcsolatban.

Nagyon szeretem ezeket a felméréseket. És nagyon szeretem átélni, hogy jövőbeli életek alapjainak lerakásában mi is részt vehetünk, egy biztonságos hálózat kialakításával segíthetünk.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.

Úgyhogy majd kell egy kutyát szerezni (vagy valami hasonlót), mert ez nem állapot. Aztán vannak az állatok a felújításokon. Idén pl. sok helyen találkozunk velük. Az általános tapasztalat az, hogy nem sok vizet zavarnak. Úgy be vannak rezelve, hogy többnyire elbújnak.

Persze mindig vannak kivételek. Ezen belül is vannak a “sunyi” típusúak (amik általában macskák egyébként). Volt olyan cica, akit egész héten csak egyszer láttam, amikor a búvóhelyéről megtámadta a radiátor cserét végző vizest.

A konyhában dolgoztam, egyszer csak hatalmas koppanást hallottam, némi visítást (megtermett férfi emberek is tudnak ilyet, igen), egy kellemes szitkot, aztán meg a macsekot átszaladni az előszobán át a nappaliba. Már sosem tudom meg, mi történt pontosan.

Legutóbb a képen látható cicus engem pécézett ki magának. Gondoltam, ha már ilyen cuki, csinálok egy közös szelfit vele. De mivel előtte kakaót ittam, ő meg valószínű éhes lehetett, így mindenáron közel akart kerülni hozzám.

A fotó azért jól sikerült…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Korábban a WI-FI kapcsán már kutakodtam kicsit a témában. Kb. 4-5 éve még általános jelenség volt az akkori routereknél, hogy a 2-3 fallal odébb már jelentősen fogyott a jeléből.

Ez a félelem ma is sokszor felmerül, ezért erre nézve mi speciális eljárást dolgoztunk ki. Viszont érdekességként még mindig felmerül a kérdés, hogy akkor most hogy is van ez? Mi ellen véd, és hogyan véd egy panellakás vasbeton “cellája”?

Amit biztosan tudok tanulmányaim végett, hogy a Faraday kalitka olyan vasszerkezet (kalitka), aminek belsejében védve vagyunk a gyorsan változó elektromos tér hatásaitól. Ennek a védelemnek a hatékonysága függ a hálót alkotó elemek távolságától és jellemzőitől.

Ezért egy panelban tudni kellene a “rácsszerkezet” tulajdonságait: milyen távolságra lehetnek egymástól a vasak a falakban, milyen vastagok. És hogy ezekből hogyan tudom kiszámolni, hogy mi ellen véd. Ez egy jó kis kutatómunka lesz a jövőre nézve.

És egy kis sci-fi a végére: ha a jövőben a beültetett chipünket kívülről szeretnék befolyásolni különböző elektromágneses impulzusokkal, jelekkel, akkor egy panellakásban védve lehetünk ez ellen? És ha ez így vagy, akkor újabb áremelkedésnek lehetünk tanúi az ingatlanpiacon?

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Én magam régóta korán kelek, és szeretek is korán kelni. Azt tapasztaltam, hogy ez jót is tesz nekem. A hajnalok sötét csendjei vagy az éppen felkelő nap mindig az enyémek. Ez az én énidőm.

Hétköznap ez annyiban változik, hogy el kell indulnom a komolyabb forgalom előtt. De korán beérni is szeretek az adott heti munkahelyemre, az aktuális panellakásba. Bár hangoskodni még nem lehet olyan korán - van, hogy fél 7-re beérek már-, de tervezni, átgondolni a napot nagyon-nagyon-nagyon jól lehet.

Ezáltal egy olyan összeszedett és hatékony nap jön létre, amilyet mindig is álmodtam magamnak. Amikor adott területen eltöltesz már némi időt, és foglalkozol a dolgokkal behatóbban, tudod, hogy mi mennyi idő. Ismered a buktatókat, és mérni lehet az egyes munkafolyamatokat.

Ez az adott napi, de a heti beosztás szempontjából is kulcsfontosságú. Egy jó szervezés, és annak tűpontos végrehajtása a kulcsa a folyamatos, magas szintű szakmai megoldásoknak. Amikor a szakmai rész ily módon rendben van, az emberi hozzáállásra is sokkal több figyelmet fordíthatunk.

Ezáltal olyan értéket teremtünk a kollégáimmal közösen, ami megrendelőinknek nemcsak időt, hanem kézzel fogható, megtakarított pénzt jelent.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Kérdésként felmerült: “Van ez a hogyishíjják, ami megmenti az életem, ha markolászom a villanyt, mi is a neve?”. Most tekintsünk el a szemantikai pontatlanságoktól (szemantika: jelentéstan, a szavak jelentésével foglalkozó tudomány).

A szavakon lovagolva rá kell jönnünk, hogy a kérdés ilyen formában értelmetlen. Mert a villanyszerelőn kívül ki az, aki hobbiból nézegeti, hogy van-e áram az adott vezetékben, vagy nincs?

De komolyra fordítva a szót: balesetek, meghibásodó gépek előfordulhatnak, ezért nagyon fontos, hogy a felújítás során kialakítsuk a megfelelő védelmeket. És ennek egyik plusz eleme, amire a fenti kérdésben ügyfelem gondolt: a markolásgátló!

Úgy megtetszett ez a szó, hogy bevezetjük. De tulajdonképpen a köznyelvben FI-relének hívott kiegészítő védelmi eszközről van szó. Azért írtam, hogy a köznyelvben, mert a hivatalos magyar neve áramvédő kapcsoló. És nem az áramot védi, hanem minket az áramtól.

Szóval minden lakásban kötelezően beépítjük a markolásgátlót.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Találkoztam nemrég egy olyan elektromos jelzőberendezéssel, amivel még sosem. És mivel semmi nem volt ráírva, hát lövésem sem volt, mi az. Szégyen, nem szégyen, nem tudtam.

Az mondjuk teljesen igaz, hogy ha az ember belemerül egy adott terület rejtelmeibe, - mint én a panelek esetén -, akkor a többi terület nem lesz számára olyan lényeges. Felületesen ismerni kell sok mindent, az alapjuk nagyjából ugyanaz. És tudnom kell, hogy mit és hol keressek, ha információra van szükségem.

De mivel nem lényeges a számomra a mindennapokban, nem foglalkozom a “lelki világukkal”. Emiatt sok olyan régi, 50-60 éves szerkezet van, ami elkerüli a figyelmemet. És ha néha-néha előkerülnek kérdés szintjén, akkor utána kell néznem, hogy mi is az.

Ezen a módon vesznek el a technológiák. Ott van, látjuk, hogy létezik, látjuk, hogy megcsinálták, de már nincs senki, aki ismeri, és nincs senki, aki meg tudja csinálni. Lett helyette más, egyszerűen feledésbe merült. Jó esetben van róla valahol dokumentáció, rossz esetben nincs, vagy elveszett. 

Elképzelhető, hogy fejlődési zsákutcának bizonyult. Az új belőle más is, jobb is, használhatóbb is. Ahogyan gyorsul a fejlődés körülöttünk, egyre több ilyen vesz minket körül. Van amit továbbfejlesztenek, és van ami megmarad kezdetleges szinten, majd eltűnik.

Egy elgondolkodtató kérdés a végére: mi van akkor, ha a piramisok építése is ilyen? Megvolt a technológia, de elveszett. És mára már egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan csinálták.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Szeretem az emlékeimet, és szeretek elmerengeni rajtuk. Nem, ezek nem a “mi lett volna ha” típusú emlékek. Ezekben nem igazán hiszek, úgy gondolom elvonják a figyelmet a jelenben megteendő dolgokról.

Nagyon szeretjük a kávét.

Ez régen is így volt, még a kezdetek kezdetén. Volt egy vízforralónk, egy egyszerű szerkezet, ami szerszám rangra emelkedett: fontos munkaeszköz volt. És az elmaradhatatlan zacskós porkávé. Az a 3 az 1-ben. Édesapám csak úgy hívta: a pálinka.

Általában hétfőn reggel volt a lakás átvétel és az utolsó megbeszélés. Apa mindig megjegyezte nekünk: “Fiam, készítsd a pálinkát!”. A megrendelőknek ilyenkor kivétel nélkül elkerekedett a szemük.

Ugyan soha nem mondták ki, de látszott: “Na b…d meg, ez jól kezdődik!”. És árgus szemmel figyelték minden mozdulatomat. Elővettem a “szerszámot”, feltettem egy adag vizet forrni. Ezt többnyire leplezetlen kíváncsiság övezte:

- “Itt főzöd a pálinkát?”

- “Igen, porból csinálom, csak forró víz kell hozzá”

- “Azt a k..va, mit ki nem találnak! Honnan van?”

- “A kínaiból. Ott a legolcsóbb.”

- “Ha én ezt az egyetemen tudtam volna! Mutass már egyet!”

És… a többit a képzeletetekre bízom. De emlékszem volt egy ügyfelünk, aki hozott apunak egy üveg igazi szeszt a munka végeztével.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ugye te ismered? Mondd hogy igen, és nem is kell tovább olvasnod. Ha viszont nem ismered, akkor muszáj leszel végigfutni az írást. Be kell valljam, hogy én eddig sötétségben éltem ezen a területen.

A megvilágosodásom egy szerdai nap hajnalán történt, amikor találkoztam a gondnokkal. Kimondottan jó fej. Bár pénteken rám akarta fogni egy WC-csésze szemétbe dobását, és meg kellett mutatnom neki, hogy a “miénk” még a helyén van. Így péntekre csak 90%-os lett a jófejség mércén.

Olyan 70 körüli nyugdíjas pacák, az a fajta szikár, napszítta, minden lében kanál csávó, aki mindent tud, mindenhez van hozzáfűznivalója, és mindenről IS tud. Véleményem szerint egyébként pontosan az ilyen fajta ember való egy vagy több tömb gondnokának: valóban tud segítséget nyújtani ha problémád van.

Szerda hajnalban a liftnél találkoztunk, kapásból vágta, hogy melyik lakásban dolgozunk és ennek fényében indult is a beszélgetésünk. Egyébként szeretek tárgyalni velük, nem baj, ha tudnak róla mi folyik, és néha én is megtudok olyan dolgokat, amik hasznosak lehetnek a jövőnk szempontjából.

- Hangosak voltak tegnap, de ki volt írva, nem volt gond. Sivítót használtak? - kérdezte.

- Micsodát??? - kérdeztem értetlenkedve.

- Hát sivítót. Tudja, ami úgy csinál, hogy svííííííííííí-svííííííííí-szvíííííííí-szvíííííí… - ismételte meg. (Most képzeld ide a sivítás hangutánzását.)

- A flexre, a sarokcsiszolóra gondol? Amivel vágni lehet? - próbáltam közelíteni a megértéshez.

- Nem-nem, azt ismerem. Az az a kis izé. Hát a sivító, ami olyan visításforma hangot ad ki, ami úgy hallatszik a folyosókon, mint mikor a Mancika a macskát a farkánál fogva sétáltatja - magyarázta tovább a gondnok.

- A vizes koronafúróra gondol? - adtam újabb tippet.

- Neeeem. Ááá, ne legyen már értetlen, arra a vacakra gondolok én, amivel a kábeleket vágják bele a falba! - bökte ki végül.

- Jaaa, a horonymaróra gondol! - gyulladt fel a lámpa a fejemben.

- Nem. A sivítóról beszélek, és úgy hallottam maguk is használták. Na de mindegy is, jó munkát mára, ha gondjuk van, keressenek nyugodtan. - zárta le a gondnok úr a beszélgetést, és elviharzott.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Hogy milyen anomáliák fordulhatnak elő egy teljesítménybővítés-ügyintézés során, arra jó példa az alábbi történet. Készüljetek fel, mert hosszú lesz, sajnos rövidebben ezt leírni most nem lehet.

Szóval a történet egy “egyszerű” panellakás “egyszerű” teljesítménybővítéséről szólt. Még csak nem is a “maximális” és “ingyenesen” járó 1 fázis 32 Amper volt a cél, hanem az eredeti (és teljességgel kitűnő állapotban lévő) vezetékek okán igényelhető 25 Amper.

A folyamat szépen elindult, és a felülvizsgálat, a papírozás is időben megtörtént. Ezután már a másik oldalon pattog a labda, és a határidőkben való megcsúszás jellemző paraméter. Sajnos ez utóbbi azért szinte általánosnak nevezhető, de nálam a ingerküszöb a határidőn túli 2-3 hét szokott lenni. Ezután már valószínű “valami van”, így cselekedni kell.

Szerencsére itt nem ez történt. Viszont késve kaptam egy olyan tájékoztató dokumentumot, amiben felhívták figyelmemet, hogy a csatlakozási díj megfizetéséig sajnos nem lehetséges a további ügyintézés. Szépen le volt írva, mit tehetek, hogy gyorsítsam az ügyet, és hova kell utalnom a táblázatban szereplő összeget: a 0,- Forintot (betűvel is: NULLA Forintot).

Egy pillanatra azért megálltam (ha nem ültem volna, biztos leültem volna): “B… meg, ilyen nincs.”. A mázli, hogy probléma esetén nekünk is lehetőségünk van a műszaki vonalat felhívni. Sajnos nincs külön bejáratú ajánlott szerelői ügyintézésünk (régebben volt, de a nagy adásvételek árja elsodorta magával, és azóta sem ért partot).

Telefonon a kezdeti viszonylag gyors - rutinból számokat nyomogató - “becsekkolás” után kellemes női hang (“Ügyintézőink foglaltak, kérjük várjon.”) és zene következik (ez utóbbi mondjuk egy idő után nagyon unalmas). Cirka 40 perc várakozás, - sajnos ez a tapasztalat, de néha sokkal-sokkal gyorsabb -, és már ott is vagyunk.

Még egy gyors azonosítás, hogy én vagyok én, és hogy meghatalmazásom is van az adott ügyben, és tényleg van mindenre jogosultságom. És már látszik is az ügy, és már fel is tehetem a konkrét kérdést, és már indul is a konkrét megoldáskeresés a problémára.

Ügyintéző: Köszönöm türelmét. Látom is a dokumentumot, kiküldtük Önnek, de úgy látom nem érkezett még utalás.

Én: Köszönöm, valóban megkaptam, de abban kérném segítségüket, hogy hogyan fizessünk be 0,- Forintot?

Ügyintéző: Tartsa kérem, egy pillanat!

- zene kb. 2 percben -

Ügyintéző: Köszönöm a türelmét. Sajnos el kell utalni az összeget, anélkül nem tudjuk elfogadni a többi dokumentumot.

Én: Megértem, teljesen jogos, hogy a pénz beérkeztéig nem foglalkoznak az üggyel. De a kérdésem igazából az, hogy hogyan utaljunk el 0,- Forintot?

Ügyintéző: Tartsa kérem, egy pillanat!

- zene kb. 5 percben -

Ügyintéző: Köszönöm a türelmét. Egyeztettem a kollégákkal, sajnos amíg az utalás nem érkezik meg, a rendszerünk nem tudja feldolgozni a dokumentumokat.

Ki-ki a saját maga vérmérsékletének megfelelően gondolja végig, hogyan is folytatódhatott a beszélgetés. Szerencsére a megoldás megszületett, a bővítés megtörtént, és végül mindenki elégedetten “távozott”. 

De amikor a teljesítménybővítés esetén határidőkről és anomáliákról beszélünk, akkor azért a legvadabb dolgok is előfordulhatnak. Így a szakma ezen felén, lélekben és testben is fel kell készülni minden eshetőségre.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ha megszületett a döntés, hogy teljesítménybővítésre van szükségünk, akkor nincs más hátra, mint előre. Jó ha tudjuk, hogy mi mennyi ideig fog tartani, és akkor nem ér minket kellemetlen meglepetés.

Fontos kiemelnem, hogy itt a határidők taglalása esetén átlagos “panel-időket” írok. Sajnos a sors fintora, hogy történnek ilyen-olyan anomáliák, amik miatt ezek az idők adott ügyintézési pontokon növekedhetnek. Ezek a “hibák” egy lakás “egyszerű” bővítése esetén viszonylag gyorsan kideríthetők, és orvosolhatók.

Teljesen más a folyamat egyes szakaszainak intervalluma pl. egy családi ház esetén, ezért az általam írt számok arra biztosan nem érvényesek. Ott sokkal több mindent kell figyelembe venni, emiatt hosszabbodnak az egyes ügyintézési intervallumok és szakaszok.

Egy panellakás esetén - ha az ügyintézést is én kezelem - az ehhez szükséges meghatalmazás kézhez (pontosabban emailhez) vétele után az igény beadásának időpontja csak rajtam múlik. Maga az adatok bevitele szerencsés esetben tényleg nem tart sokáig, és attól függ, fizikailag mikor jutok számítógép elé. (egy sűrű hét hétköznapjain azért néha nem kis kihívás kipréselni 30 perc “nyugalmat”)

Az igénybejelentés után meg kell várnunk a szolgáltató általi visszaigazolást. Ezt egy úgynevezett Műszaki Gazdasági Tájékoztató formájában teszi meg, ami ténylegesen leírja

a teendőket, a fizetendőket és minden tudnivalót. Ez kb. 5 nap alatt meg szokott lenni, volt már rövidebb, és volt már hosszabb is, de ez az átlag.

Amint ez megérkezik a szerelő feladata megcsinálni a megfelelő mérőhelyi munkálatokat, és kitölteni a megfelelő papírokat. Mivel általában a Műszaki Gazdasági Tájékoztató érkezése elég jól datálható, előre is tudunk időpontot egyeztetni a feladatok elvégzésére. Így a tényleges felülvizsgálat vagy szerelés megtörténte és a dokumentáció beküldéséig eltelt idő főként rajtam múlik. 

A papírmunka nagy része elektronikusan zajlik, és a megfelelő beküldés után kb. 8-15 nap az az időszak, amíg a szolgáltató feldolgozza az adatokat, és ha mindent rendben talál, kiadja a munkát. Ilyenkor megkeresnek minket telefonon, hogy időpontot egyeztessenek velünk a tényleges bővítés elvégzésére.

A fentieket figyelembe véve ideális esetben egy ilyen teljesítménybővítés akár 2 hét alatt is le tud zajlani. Volt már, hogy sikerült néhány esetben, de a jellemző azért az, hogy a teljes folyamat kb. 1 hónapig tart. Ha ezen túl még nem történt semmi, akkor az ügymenet valamelyik szakaszán elakadás vagy anomália van.

Ilyenkor be kell avatkozni, s egy ilyen anomáliáról írok majd holnap.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Korábban írtam ‘Az egyidejű fogyasztás csapdájáról’. Tulajdonképpen arról írtam ebben, hogy ha probléma adódik azzal, hogy adott áramkör nem bírja el a több “ráakasztott” fogyasztót, akkor mit is tehetünk.

Tipikus példája ennek az, amikor a régi panel elektromos hálózatának adott áramkörére rákerül az elektromos sütő, a klíma és a mosogatógép is. Jobb esetben nem egy körre, de a tapasztalat azért azt mutatja, hogy inkább de. 

Ilyenkor bizony a lakáselosztóban található kismegszakító már nem bírja el a többlet terhelést (nagyon helyesen egyébként, mert ez a dolga, nehogy szét égjen bármi is). Sütjük a sütit, mos a gép a fürdőben, mivel meleg van, megy a klíma is. 

Úgy gondoljuk iszunk egy gyors kávét, hát elindítjuk a vízforralót. De közben megéhezünk, kicsit rámelegítünk a reggelire a mikróban, gomb megnyom… és CSATT. Ekkor az történik, hogy működésbe lép a védelem, és lekapcsol az egyik kismegszakító a dobozban.

Általában egy-egy új, nagyobb teljesítményű gép beszerzése és beszerelése esetén történik ez meg. Szerencsére sokan már előre tisztában vannak azzal, hogy ilyen esetben szükséges a régi hálózat felülvizsgálata, így nem túl gyakori eset, hogy ilyen problémával hívnak.

Nos, ha ez nem bent történik, hanem kint a fogyasztásmérőnél, akkor arra kell gyanakodnunk, hogy valószínűleg kevés áramhoz jutunk hozzá. A gépeink számára a lakás elektromos hálózata ugyan megfelelően ki van alakítva, de egyszerűen kevesebb energiához jutunk.

Ilyenkor nem tudunk mit tenni, mint felkeresni egy regisztrált szerelőt, aki segít eligazodni a folyamatokban, igény esetén leveszi a vállunkról az ügyintézéssel járó kellemetlenségeket és természetesen jogosult a mérőhelyi munkák elvégzésére. Egy szó mint száz: teljesítménybővítést kérünk.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Javában tombol a nyár. Szeretem. Bár a túl nagy meleg nem tesz jót, de a hajnali hűvösben indulás és az esti naplementék kárpótolnak, és visszahoznak sok-sok emléket a gyerekkoromból.

Szerettem azokat a nyarakat, és élénken emlékszem arra, amikor először mentem el édesapámmal “dolgozni”. Más világot éltünk akkor, és természetes volt, hogy ha valamit szerettünk volna, akkor ahhoz a pénzt többnyire magunknak kellett megkeresni.

Így kerültem hát nyaranta pár hétre (ha jól emlékszem általában 2 hétre) a raklapgyártó üzembe. Ahol mint fiatal suhancnak, az EUR raklapok jelölésének kivitelezése volt a feladatom. Elektromos gép, gombbal, védőfelszereléssel. Betettem a kockát, megnyomtam a gombot, elszámoltam kb. tízig, és voálá…

Büszke voltam magamra, mert meg tudtam oldani a feladatot. És amit még szerettem benne, hogy kockánként fizetett. Arra nem emlékszem, hogy 1 darab kocka mennyit is ért, de a 2 heti béremből tudtam megvenni az akkor méreg drágának számított horgászbotot.

S miért is lényeges ez? Nos egyrészt mert nyár van, másrészt mert elvittem a fiamat én is magammal “dolgozni”. Igazából egy körbe rohanós napunk volt pár hellyel, kisebb munkákkal. Az apróbb csavarozások, a SPOT lámpa szerelésnél az összeállítások pont olyan feladatok voltak, amik az ügyes kis ujjaknak gyakorlás és mégis nagyon hasznos foglalatosság.

Megint megtapasztaltam azt, hogy ha megtalálod azt a feladatot, amiben a munkatársad a legjobb, és azon keresztül sikerélményt adsz neki, akkor sokkal, de sokkal jobban fejlődik minden másban. És nem utolsósorban a napi munka maga is hatékonyabb lesz.

Hogy aztán tovább viszi-e a mesterséget, vagy akár ezen keresztül meghaladja-e ezt? Hát ez a jövő zenéje, de erőltetni semmit nem fogunk.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Sokszor találnak meg az interneten keresztül minket, és kérdezik meg: látom maguk profik ebben a panel dologban, vidékre is lejönnek? A válasz ilyenkor mindig egy kérdés: mennyire vidék a vidék?

Mert az utazás és/vagy szállás költségei nem elhanyagolhatók. De ha onnan közelítem meg a kérdést, hogy az egyik nem titkolt célom, hogy minden típusú panelt szerelhessek egyszer, akkor ugye nincs távolság.

Végül is kollégám és jó barátom által jutok most el a héten Veszprémbe, ahol lesz szerencsém a helyi paneldzsungelt feltérképezni. Izgatott és kíváncsi vagyok, hogy egy megyeszékhely panelrengetegje mennyiben különbözik vagy hasonlít a nagy budapesti lakótelepek életviteléhez. Nemcsak maga az épület fontos ilyenkor. Mert persze az is érdekes, hogy ezt vidéki házgyár termelte, és ebből fakadóan a továbbfejlesztett technológia kicsit mást rejt, mint fővárosi társai.

Érdekes lesz munka után megállni majd pár percre, venni egy fagyit vagy még inkább egy citromos jégkását, és bámulni percekig a helyi forgalmat. Nézni, ahogyan az emberek hazaérkeznek, ahogyan kutyát sétáltatnak, ahogyan pár percre, másodpercre “részesei leszünk” egymás életének.

Mert egy panelvillanyszerelőnek, a szürke panelfalak után, a feltöltődéshez néha szüksége egy-egy ilyen szentimentális pillanatra.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Azt hiszem ez az a kérdés, amire nem lehet jó választ adni. Ha azt mondom, persze, “Do it yourself”, akkor lehet olyan dologra bíztatok, amire nem szabadna, mert ezernyi probléma adódhat. Ugyanakkor van létjogosultsága.

Ha pedig azt mondom, hogy hívj inkább szakembert, akkor meg az van, hogy “védem a szakmát”. Mert az is igaz, hogy vannak dolgok, amiket kellő odafigyeléssel önmaga is meg tud otthon csinálni az ember, ha van némi barkács affinitása.

Bevallom őszintén, én ez utóbbinak vagyok a híve. Egyszerűen csak azért, mert sok esetben ezen a területen nem működik a csináld magad vagy “távgyógyítás”. Főként mondjuk egy hiba esetén. Átmeneti állapotként el tudom képzelni, hogy bizonyos feltételek mellett akár egy videóhívás keretében megkeressük és ideiglenesen megjavítjuk a hibát.

De felelősséggel megengedni, hogy a felhasználó belenyúljon bármilyen elektromos berendezésbe és az hosszú távon úgy maradjon? Pláne, ha komolyabb baj előzte meg?

Bár vannak, akik ezt felvállalják, sőt, videók formájában is oktatják. Én azonban szeretek nyugodtan aludni.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Igazán örömteli tud lenni, amikor végre elérkezik az idő a felújítás során, hogy megvásároljuk konnektorokat és kapcsolókat. Mert ez azt is jelentheti, hogy hamarosan költözhetünk.

A konnektorok (szakmai nyelven: csatlakozó aljzat) számos szabálynak kell, hogy megfeleljenek gyártásuk során, ami elsősorban a biztonságunkat kell szolgálja. Egyik ilyen sarkalatos pont a vezeték csatlakoztatása a dugaljba.

Csavaros csatlakozásnál egy csavar és egy alátét kombinációja közé szorítom oda a vezetéket, kézi vagy gépi erővel csavarozva. Megvan adva az a megfelelő erő (ún. nyomaték), amivel meg kell húznom, hogy az optimális eredményt érjem el.

Rugós bekötés esetén a csatlakozóba csak bedugom a "csupasz" vezetékvéget, és gyakorlatilag kész is. Ebben a rugó szorításával működő fém elemek elvégzik a vezeték szorítását

Az utóbbi gyakorlatilag "gondozásmentes", míg “hagyományos” társát évente érdemes újrahúzni, illetve ellenőrizni a csavarok állapotát.

És hogy melyik a jobb? A rugós bekötés jelenleg megbízhatóbb, kisebb a hibázás lehetősége. És nem elhanyagolható, hogy gyorsabb és tisztább vele dolgozni.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ahogy itt ülök, és írom ezeket a sorokat, már csak mosolygok a múlt hét hétfő reggelén. Sőt, pontosabbnak kell lennem: az elmúlt hetek hétfő reggelein. Mert most több is lett belőlük.

Biztosan ismered te is ezeket a hétfő reggeleket, amiket igazán mindenki utál. A filmekben. Meg lehet a valóságban is. Ez most olyan volt. Mikor hajnalban felkelsz, azután elindulsz, és ott motoszkál a fejedben az az esti álom, és az a picinyke gyomornyomorító érzés.

Mert az egész hétkezdés arról szól, hogy valamit eltervezel (legalább van terved!), az tuti fix rajtad kívülálló okok miatt felborul (ilyen ez a popszakma?). És nagyon gyorsan, hatékonyan, mindenki számára elfogadhatóan újra kell tervezned az egészet.

És újra, és újra, és újra.

Hogy mégis miért élmény lesz belőle és nem stressz? Nagyon egyszerű: olyan kollégáim vannak, és olyan emberek vesznek körül, akikkel a legnehezebb akadály is könnyedén leküzdhető.

És a végén minden a helyére kerül, mindenki elégedett.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

“Nincs mese, pakolni kell!” - szoktam mondani itthon a gyerekeknek. Aztán olyan szomorúan néznek rám. De rá kellett jönnöm, hogy még nem értik, hogy ez csak egy szólás. Ezért mindig elmondom nekik, hogy lesz este mese, de azért pakolni kell.

Szóval a kis kitérő után bizony el kell mondanom, hogy nincs mese, meg kell találnom az egyensúlyt a munka és az iroda között. Ez az idei év nagy-nagy kihívása számomra.

Elmondhatatlanul fontos lenne - és ezt a karácsonyi szünet mutatta meg igazán -, hogy legyen olyan szabad időm, amikor tervezni, megvalósítani lehet/tudok. Elsősorban a jövő stratégiáját kidolgozni, és a jelen dolgait folyamatosan a változásokhoz igazítani.

Mert változás az nem hogy kevesebb, hanem inkább egyre több, és egyre gyorsabban érkezik meg az életünkbe. És az az érdekes tapasztalatom az elmúlt évből, hogy enélkül elég gyorsan beleáll a földbe, amit eddig felépítettünk.

Szerencsémre van ebben segítségem, több oldalról is. Szuper családom, akik mindenben támogatnak, sőt, kiveszik a részüket a munkából. Kiváló kollégáim, akik személyiségükből és elhivatottságukból fakadóan át tudják venni és továbbvinni a szellemiséget.

Most már csak nekem kell felnőnöm a feladathoz.

Úgyhogy, nincs mese!

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Tényleg nagyon sokszor felmerül kérdésként, és ennek fényében sokszor meg is kell válaszolnom a kérdést: miért pont réz vezetékeket használunk? Miért nem maradt az alumínium vagy miért nem vas?

Azt hiszem a kérdés pontos, minden aspektust felölelő megválaszolása bizonyosan sok-sok oldal és sokkal több kutatási anyag áttanulmányozását követelne meg. Ezért csak lényegesebb tulajdonságaira koncentrálva szoktam választ adni.

Például a tartósság fontos tényező. Bizonyosan elmondható, hogy a mai gyártmányok már nem azok a gyártmányok, amik régen voltak. De azt tudni érdemes, hogy a világ első ismert csővezetéke i.e. 2750 körüli. Igen, majdnem 5000 éves.

Ez a rézcső egy egyiptomi templom vízvezeték hálózatának részét képezte, és bár az idő és az évszázadok nem voltak kegyesek vele, mégis kiváló állapotban maradt fent. Valószínű, a mai rézvezetékek nem érik el ezt a kort, de azért biztató, hogy képesek lennének rá.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Az infláció növekedésével, az anyagárak emelkedésével, a szakemberek hiányával, a különböző támogatások és egyéb ösztönzők hatására végülis bekövetkezett egy komolyabb áremelkedés minden téren.

Az okok ebben az esetben másodlagosak, inkább a jelenség, amiről írok, lényeges. Az “egyszeri” szakember (nevezzük így, bántás nélkül) mit látott az előző 2 évben? “Hát... nem nagy kaland ez a villanyszerelés, én is meg tudom csinálni, és aztán annyit kérek, amennyit nem szégyellek!”

Ránézésre teljesen igaza van: irány egy 10 hónapos OKJ! Egy pontig tényleg nem bonyolult ez a szakma, és igen, a minőségi munkának meg lehet kérni az árát (a kókánynak is, de ezt hagyjuk). Nem eszetlenül, és nem akármennyit, hanem etikusan, kiszámolva, megelégedettségre. De van olcsóbb, ez a kapitalizmus (vagy valami olyasmi).

Ez bizonyos esetekben nem baj, hiszen ez javítaná a versenyt. Ez igaz egy pontig. Az elektromosság esetén egy ponton az olcsóság már a biztonság rovására mehet. E pont alatt sajnos igaz: “olcsó húsnak híg a leve”. Sajnos többnyire csak később derül ki, hogy ez az anyagokon való spórolás vagy a tudás hiánya az oka.

Lehet kéne írni egy könyvet konyhanyelven, hogy hogyan is kellene kinéznie a hálózatnak, és ezt hogyan tudja ellenőrizni egy laikus is?

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Ledöbbentem, mikor az akkumulátor történelmét kutattam. Érdekes megközelítéseket olvastam, amiknek lehet alapja. Sok mindent nem tudunk még az emberiség múltjáról, és elképzelhetők az akkori “színvonal” miatt elképzelhetetlen technológiák is.

Az egyik ilyen érdekesség a világ első ismert akkumulátora, a bagdadi akkumulátor (angolul jobban hangzik: ‘Baghdad Battery’). Alapos vizsgálat után i.e. 200 körülre teszik a készítését (2200 éves!).

Jó állapotban maradt meg, és az összetétele, a kialakítása, valamint a másolatokon végzett kísérletek igazolták: ez bizony egy akkumulátor. Az egyik fém a réz, a másik fém a vas, a közeg pedig ecetsav vagy erjesztett szőlőlé lehetett. Ugyanaz az elv, mint a galvánelem (iskolai kísérletek megvannak?).

Az agyagkorsó másolatával történt kísérletezés során 1,5 - 2V feszültséget sikerült “elérni”, ami nem sok ugyan, de több elem összekapcsolásának lehetőségére elég gyorsan rájöhettek már akkor is.

S hogy mire használhatták? Egyesek szerint orvosi célokra, míg mások szerint egyes fémek galvanizálására, pl. ezüst tárgyak arannyal történő bevonására használhatták (ez utóbbi ma is jellemző a területen).

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Tényleg nagyon szeretek fővállalkozóknak vagy generálkivitelezőknek dolgozni. Természetesen megválogatom, hogy kivel “szűröm össze a levet”, de többségében ilyen szempontból állandó, visszatérő “kuncsaftjaim” vannak.

Ezekben az esetekben iszonyatosan látszik a különbség a munkatempó, a munkamorál, de legfőképp a hatékonyság területén. Tudom, hogy bizonyos méret felett az az igazán profitábilis, amit amúgy sok helyen látunk, de más irányt gondoltam ki magunknak.

Ez sem ördögtől való, és ez is létezik, és többségében úgy hívják, hogy projekt alapú munka (természetesen sok más, hangzatosabb neve is van területtől függően). Ezt én még egy picikét felszabdaltam és átalakítottam, de a végeredményt tekintve a lényege ugyanaz: el van végezve a feladat, kiválóan, határidőre.

Emiatt van az, ha úgy látjuk egy adott szituációban, hogy ha maradunk, és végzünk, jobban járunk, akkor a tudatosan vállalt túlóra is sokkal vidámabban telik. És ebben a mentalitásban nagyon látszik a különbség.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Bizonyos esetekben nagyon szeretek fővállalkozóknak/generálkivitelezőknek dolgozni, mert adott esetben igazán jól mutatja a gondolkodás és felépítésbeli különbséget cégeink között.

Persze egy bizonyos méret felett és bizonyos feladatok esetén az adott megoldás természetesen profitábilisabb, de ez egy teljesen másik téma, és szinte kimeríthetetlen vita forrása is akár.

Számtalan ilyen eset történt velünk, amikor a kollégáimmal látványos sebesség-különbséggel haladtunk a feladatokkal, és a nap végére a végeredmény is látványossá vált. (Nem, nem szikrázott és nem durrogott semmi sem. Minden működött.)

Természetesen a szokásos módon, az előre felvázolt, majd végrehajtott tervek mentén a munkatempó gyorsabbnak, a feladatok elvégzése hatékonyabbnak is tűnik, és a határidők betartása vagy rövidülése ennek egyenes következménye.

És amikor egy megrendelő hellyel közzel végigköveti egy ilyen napunkat, akkor válik irányunkban a bizalom teljessé, és kapjuk meg a fenti mondatot: “Péter, látom, hogy maguk valahogy máshogy csinálják.”

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Csuda egy hetem volt megint. Ez volt az a hét, amikor újra fontos felismeréseim lettek, és újra csak megbizonyosodtam róla, hogy a megalkotott rendszerek betartása és betartatása elemi érdeke minden szakmának.

De főleg nekem...

Egy lakott lakás felújítása, vagy vész elhárítása a vezetékek cseréjével sohasem egyszerű. A bútorok, a pakolás, a por és a piszok hármas komoly egyetértésben keseríti meg a tulajdonos életét.

Ha emellett még megpróbáljuk besűríteni az amúgy is kis lakásba a 3 fő vizest (1 magyarázott, 1 dolgozott, 1 csak nézte), az IKEA bútorszállítót (természetesen bútorokkal), a Digis szerelőt (de sok cuccuk van!) és amúgy a burkolót is a konyhába…

…na akkor kapunk egy olyan hatalmas káosz szerű egyveleget, ami ott kavarog, mint a por.

Ha azonban van egy olyan villanyszerelő, aki jól ismeri a régi kábelezést (mint én), aki elég ügyes és gyakorlott a munkafolyamatok szervezésében (mint én), és aki elég jófej is amúgy (mint én), akkor nem lehet akadálya a hálózat időre történő felújításának.

Minden jó, ha jó a vége, de azért rendszert nem csinálok belőle...

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Többször felmerül a telefonos érdeklődések és a felméréseim alkalmával is, hogy szükséges-e cserélni a régi alumínium hálózatot. Kiváló kérdés, és a válasz mindig az adott helyzettől függ (milyen lakás, milyen átalakítások, milyen berendezés).

A “csere-ellenesek” általában az AAA+ gépek megjelenésében látják a felújítással járó tetemes összeg megspórolásának lehetőségét. És bizonyos szempontból igazuk is van.

De ezekből az eszközökből egyre többet és többet szeretnénk, egyre kényelmesebbé (vagy biztonságosabbá) téve az életünket. Így lassan a számuk miatt mégiscsak eljutunk egy nagyobb teljesítmény-felvételhez.

És ha ez még nem lenne elég, a gépek csatlakoztatása a régi hálózathoz mind egy-egy potenciális jövőbeni hibaforrás. És a növekvő számuk miatt a hibalehetőségek száma is növekszik.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Régebben (még 3-4 éve is) komoly probléma volt, hogy a vasbeton szerkezet által létrehozott árnyékolás (Faraday kalitka) a WIFI jelet nagy mértékben korlátozta. És sok esetben a szolgáltatók által biztosított modem vagy router, ami net és TV “létrehozására” alkalmas, de pl. jó minőségű WIFI előállítására nem.

De a technológia fejlődésével ez az akadály tulajdonképpen elhárult. Ezért a “milyet vegyünk” ma már nem feltétlen kérdés, némi utánaolvasás után mindenki ki tudja választani a megfelelőt.

Az elhelyezéssel kapcsolatban már érdekesebb a helyzet. A technológia váltások következtében (a fejlesztés folyamatos) mi az ajtó közvetlen közelében egy ún. központot hozunk létre. Ide összpontosítjuk a szobákból az internet és a TV kábeleket, illetve itt alakítjuk ki a folyosóról a lakásba bejutást.

Ez elsősorban amiatt szükséges, mert a szolgáltató csak a bejárati ajtóig garantálja a szolgáltatást, a további kábelezés és kialakítás a tulajdonos feladata. Másodsorban: ha más fajta kábellel biztosítja a cég a továbbiakban az elérést, akkor egyszerű a csere. És harmadjára: ha szolgáltatót váltunk, arra ez utóbbi erre az esetre is igaz.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Erről már írtam korábban, de nem lehet elégszer. Talán már ti is találkoztatok ezzel, vagy biztosan olvastatok róla, hogy sajnos a nem megfelelő sorrendben hívott szakemberek mekkora károkat tudnak okozni egymásnak.

De ami talán ennél is fontosabb, hogy mekkora időveszteséget jelenthet ez a felújítás folyamatában. Van ugyanis ennek egy praktikus sorrendje, amiben persze vannak elemek, amik megcserélhetők, de lényegileg ezt a sorrendet érdemes tartani.

Íme az én sorrendem, elsősorban panellakásokra vonatkoztatva, és ideális esetet feltételezve:

-bontás (burkolat, tapéta, fal - utóbbi csak engedéllyel!)
-Építés (csak új falak esetén - pl. erkély, szoba leválasztás)
-villanyszerelés (alap dolgok)
-Víz (gépészet)
-ablakok
-Burkolás
-festés
-Ajtók
-bútorok
-Villanyszerelés (lámpák, kapcsolók)

Ebből látszik, hogy majdnem én vagyok az első, és az utolsó is. Tehát látom a káoszt és a rendet is, és igazán izgalmas a kész műveket a végén megcsodálni.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Felmerült, mint izgalmas kérdés, hogy ki honnan veszi a pénzt a felújításokhoz. És hát a legkézenfekvőbb válasz: hitelből. De ketté kell bontanunk a kérdést. Egyrészt aki a lakást vesz és felújít, másrészt aki már benne lakik és felújít.

Az első esetben azt hiszem nem kérdés, hogy sokan vesznek igénybe a lakásvásárlásokhoz hitelt. Ezzel én is gyakran találkozom. Általában önerő mellett, annyival több pénzt igényelnek, amennyivel többet a vételár felett a lakásra költeni kell. Ez tiszta sor.

A második esetben én magam nagyon ritkán találkozom hitelekkel. Akik már egy ideje a lakásban laknak, ők ilyen vagy olyan formában (pl. néhai lakástakarék) takarékoskodtak, és most ebből fedezik a felújítás (nem csekély) költségeit.

Sajnos létezik a harmadik változat is: amikor hirtelen, kényszerűségből kell mondjuk az elektromos hálózatot felújítani, ami sok esetben magával vonzza minimum a festést, és nincs más megoldás, mint a hitel.

Komoly probléma azonban napjainkban, hogy ez sem olyan egyszerű, nagyon szigorú feltételekhez kötődik. Hogy a lakások jelenlegi állapota okán egyre több felújításra lenne szükség, az tény. Hogy vajon honnan lesz erre pénz? Azt majd meglátjuk…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Nem panaszkodhatom, az élet szeret. Azonban olyan mérvű nyomás nehezedik rám az elmúlt időszakban, amit nagyon nehéz jól kezelni. Egyik napon bevillant az érzés, hogy én bizony már átéltem ezt!

Ezen kalandom körülbelül 8-9 évvel ezelőtt történt, amikor elkezdtem behatóbban foglalkozni a villanyszereléssel. Adta magát a lehetőség, és én szoros kezekkel megragadtam…

…a vésőgépet főleg.

Merthogy bizony - az új és régi kollégáknak is mindig el szoktam mondani - én 3 évig szinte csak a kuli munkát végeztem. Komoly fizikai megpróbáltatás volt. Pláne úgy, hogy hajnalban meg réteseket szállítottam. 3:30-kor keltem, “körbeszaladtam” a boltok között a sütikkel.

7:30 körül általában meg már az adott heti lakásnál voltam. Délelőtt-délután “véstem”, ragasztottam, kábeleket fektettem, gipszeltem. És ez ment hétfőtől péntekig. Hazamentem, leültem, és szinte elaludtam.

Matyi fiam ekkor született, és néha a babzsákokon terültem el, miközben ő meg ugrált rajtam. Akkortájt éreztem ezt, mint most. Emlékszem, hogy feszegettem a határaimat, és hogy ezt az időszakot egy komoly döntés és változás követte.

Vajon így lesz ez most is?

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Az elmúlt hét fantasztikus volt. Lehet végre a jó kis meleg, lehet a kiváló tervezés és végrehajtás okozta “sokk” miatt, de egy pillanatra meg kellett állnom.

Csütörtökön történt, a kora reggeli órákban hogy rácsodálkoztam: milyen szépek is a kábelek! Ahogy ott egymás mellett szépen rendezetten “futnak”, mindegyik a maga funkciójában.

És aztán az a rossz érzés kerített hatalmába, hogy ezt hamarosan el fogják ám tüntetni. És gyakorlatilag az egész hetes megfeszített munkának semmi látszata nem lesz. Na jó persze-persze, lesz áram mindenhol, meg minden …

… de hát akkor is. A munka legnehezebb része pont nem fog látszani! Ezért ott hirtelen-gyorsan kitaláltam a kábel-festés művészetét és az átlátszó-beton fogalmát.

Mert hát nem lenne szép, ha látnád a színes kábeleket a falban? És ha esetleg még a használat mértékétől függően mondjuk színesben fluoreszkálna is?

Mondom én, fantasztikus hét volt…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

A legtöbb helyen, ahol hálózatot újítunk fel - mint ahogyan a múlt heti lakásban is -, az alumínium kábeleket és vezetékeket részben vagy egészben ki szoktuk szedni a falakból, csatornákból.

A kiszedett anyagok sorsa első körben esetünkben a szelektív gyűjtés, és többnyire a hulladékudvarok megfelelő helyein találnak új otthonra. Hogy innen hova kerülnek azt bevallom nem tudom, nem néztem/kérdeztem még utána. Így ha van információtok róla, szívesen veszem, ha megosztjátok velem.

A héten olvastam egy érdekes cikket, miszerint az 1800-as évek elején, egy bizonyos időszakban az alumínium drágább volt, mint az arany és az ezüst. Ezért presztízsnek számított, ha gazdagabb körökben az ezüst és arany étkészletek helyett alumínium tányérban szolgálták fel az ételt, és alumínium evőeszközökkel lehetett elfogyasztani az ebédet.

Hú a mindenségit, ha ezt tudom korábban, akkor már az összes alumíniumot gyűjtöttem volna! Gondoljatok csak bele, ha vissza lehetne menni az időben, mi pénz lenne az a sok alumínium…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

Most 1 hét “csendes” és madárcsicsergős “dolgozás” után (értsd: horgásztam egész héten) újra egy panellakás volt az “áldozat”. Mégpedig a szép nagy óbudai fülesházak egyikében lesz alkalmunk ténykedni, ami - kialakításából adódóan - a lehető legjobban vezeti a hangokat.

Amikor dolgozunk, a tulajdonost mindig megkérjük, hogy az adott házirendhez igazodva egyrészt írja ki, másrészt szóljon előre a közvetlen szomszédoknak (és a helyi ún. “humán térfigyelő kamerának” - ő egy nyugdíjas néni általában, aki mindig mindent mindenről is tud), hogy felújítás lesz, számítsanak a lakók a zajra.

Ilyenkor az történik, hogy a kiírást olvasva hirtelen mindenkinek eszébe jut, hogy a 2 éve a sarokban álló polcot fel kéne tenni. Vagy a csempét a konyhába véletlenül pont ezen a héten kéne leverni, mert a burkoló jön 2 hónap múlva.

Valószínűnek tartom, hogy inkább az dolgozik ilyenkor, hogy ha már a szomszéd kiírta, neki nem kell. És tök jó az alapgondolat, hogy egyben le van tudva minden zaj. Csak hát ebből vannak azok a vicces esetek, amikor hozzánk jönnek “panaszkodni”, hogy mikor hagyjuk már abba, meddig csináljuk még, stb.

De érdekes, az esetek nagy többségében azonban az fordul elő, hogy a dühös kopogás utáni ajtónyitás pillanatában irgalmatlanul rákezdenek valahol máshol, én mosolygok, nézzük egymást, és a mérges úr vagy hölgy csak annyit tud mondani: “Akkor ezek már nem maguk ...”

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés