Nemrégiben a 10. kerület belső részének kis lakásában dolgoztam. Szép panel, jó panel, az erkélyek egymás mellett, szorosan. Végre jó idő volt, és nyitva lehetett hagyni szellőzni az ajtókat és ablakokat. Azaz csak lehetett volna…

Ahogy ilyenkor lenni szokott, mivel egy téma szóban és keresés szintjén is foglalkoztat, hirtelen minden fórumon (közösségi média, hirdetések, stb.) elindultak felém a galambokkal kapcsolatos információk. Merthogy a szomszédos lakatlan lakás balkonján ott laktak és fészkeltek.

Úgy tűnik, sok helyen okoznak problémát. Ha valaki egy kicsit is nem törődik az erkélyével, azonnal megjelennek, és a legkisebb “zárt” helyre is odatelepednek. “Családostul”. Sajnos tény, hogy az állatok életterét elvesszük, és ezért ők csak alkalmazkodnak.

Mondjuk ezek a városi galambok régóta jelen vannak, rájuk ez nem biztos, hogy igaz. Nem tudom mennyire hasznos teremtményei az utcáknak. Emlékszem még a ‘80-as évek közepén-végén, hogy dédnagymamámmal etettük is őket kenyérhéjjal az erkélyről, és én ezt nagyon szerettem.

Amellett, hogy roppant idegesítő az állandó hangjuk, ha sokan vannak a veszekedéseik sem csöndesek. Bár azért ez nem zavart, én sem voltam csendes az első napon. De ezek itt irgalmatlan büdösek is voltak sajnos, ami miatt nem lehetett nyitva tartani az ajtót és az ablakokat.

Át-át nézett hozzám is egy-egy madár, és ha már ott volt, pottyantott is egyet-kettőt. Mondjuk lehet azért, mert meglátta a fejemet. Emiatt ez az oldal sem volt már túlságosan bizalomgerjesztő. Azt nem tudom - hozzáértő majd megerősíti -, hogy egészségügyileg van-e bármi kockázata.

De visszatérve az eredeti problémára. Ha nagyon nincs megoldás (tulajdonossal való megbeszélés, közös képviselő), vagy nagyon eldurvul a helyzet bármilyen okból, akkor a megoldás az ÁNTSZ. Pardon bocsánat: a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, ami a jogutód. A tájékoztatás szerint érdemes telefonon érdeklődni, hogy pontosan hova is fordulhatunk lakóhelyünk alapján.