Ma ünnepelné 153. születésnapját William Du Bois Duddell, angol villamosmérnök és feltaláló. Nevezhetjük bátran a villamos zenélés úttörőjének. Neve ma már kevésbé forog a köztudatban, magyar nyelven alig találtam információt róla. A szakmában sokan emlegetik a Duddell-jelenség kapcsán.

A 19. század végén London utcáit még a szénszálas izzóval szerelt lámpák világították meg, amelyek ugyan erős fényt adtak, de cserébe idegesítően zúgtak és sisteregtek. Nem volt éppen zene a fülnek, amikor a városi közvilágítás bekapcsolt. 1899-ben Duddell-t bízták meg a zaj problémájának megoldásával.

Kísérletei során több mindenre rájött, és összekapcsolt egy rezgőkört (tekercset és kondenzátort) az ív lámpával, ami váratlanul stabil, hallható frekvenciájú rezgéseket kezdett produkálni. Mintha énekelne! Így született meg az úgynevezett “Singing Arc”, vagyis „éneklő ív”.

Duddell egy billentyűzetet is kapcsolt a körhöz, amivel az áramkör feszültségét tudta változtatni, és amivel különböző hangokat tudott kicsikarni az eszközből. Az 1800-as évek legvégén Nagy-Britanniában turnézott találmányával, de szabadalmat sohasem nyújtott be rá.

Ez volt az első olyan elektromos hangszernek nevezhető eszköz, ami elektromos ívet használt hang előállítására. Mivel a frekvenciát mindvégig meghagyta a hallható tartományon belül, ezért a találmánya nem maradt más, csak egy szórakoztató újdonság. Viszont kísérletei kiindulási alapot jelentettek a későbbi fejlődésnek, pl. a rádiótechnikának is.

Ma, amikor mindenkinek természetes, hogy egy kis Bluetooth-hangszórót cipelhet a zsebében, a legutolsó mire gondolnánk, hogy az elektromos zenélés első hangjai egy sistergő szénszálas izzóból származnak.