A BUZZGERÁTOR

Kimondtam ezt a szót a héten, és kollégám csak nézett rám, hogy “Mi van”? Nem túl szép, de igazi magyarított szóösszetétel.

Nem-nem-nem, ennek az írásnak nem lesz köze semmi aktuálpolitikai eseményhez. Mi amolyan pc (politically correct) arcok vagyunk, “elvillanyszerelünk” szépen az ügyfeleinknek, betartjuk a játékszabályokat, és emellett hiszünk az élni és élni hagyni mottójában.

A buzzgerátornak van rendes neve, de azt mindig elfelejtem. És mint ilyet, nem is találom meg a neten rögtön. Ezért mindig rendelek belőle egy csomót, hogy ha kell legyen. Túl sűrűn nem szokott kelleni, adott speciális lakásoknál a kaputelefonhoz lehet szükséges.

Ha beírjátok a “buzzer” szót, akkor megtaláljátok. Ez fut még beeper és magyarul zümmer néven is. Először a tetrisben találkoztam vele még gyerekként. Majd úgy emlékszem, kvarcjátékokat is sűrűn szedtünk szét, mert az elemtartó nem nagyon bírta a használatot. S ilyenkor alternatív megoldásokat, kivezetéseket kellet fabrikálnunk. Azt hiszem, ekkor forrasztottam életemben először. Apu nemigen örült ennek.

Ilyenkor, a szétszedésnél, mindig nézegettem, hogy mi szól belőle. És ez a gyerekkori emlék segített nemrég egy egyszerűnek tűnő, de annál bonyolultabb feladat megoldásában. Ugyanis a kaputelefonba kellett olyan kütyüt beletennem, ami belefér, és elég erős hangja is van ahhoz, hogy csengetéskor hallható legyen.

Így kapta aztán tőlem a buzzgerátor nevet, mert ebből eszembe jut, hogy hogyan kell majd keresnem. Szerencsére filléres dolog, és sok helyen lehet kapni.