A történet nem túl régi. Nem tudom kell-e szégyellni ezt, de az utóbbi időben rákaptunk a 0%-os ízesített sörre. Különösen a meggyes ízesítés jött be nálam, mert az hasonlít gyermekkorom márkameggyére (ez szándékosan van így írva).

Történt azután - hogy hogy nem - kedves kollégám által egy ilyen - igaz citromos változatban - odakerült egy kilencedik emelet panellakásába. Igazából azért jött a “sör”, mert ők nem isszák, nekünk meg “jó lesz”.

Tulajdonképpen jól is jött, mert lehetett a lakásban jó kis kereszthuzatot csinálni, és kitámasztónak is kiválóan megállta a helyét. Azt ugye nem kell mondanom, hogy milyen meleg tud lenni meleg nyári napokon egy olyan panelben, ami szinte egész nap telibe kapja a napot? Ilyenkor egy kis huzat csodákra képes.

Még beszéltük is és röhögtünk is rajta, hogy ha ide most valaki bejön, le se tagadhatjuk, hogy sörözgetünk munka közben. Amit egyébként nem szoktunk, mert nem igazán segíti a hatékonyságot, hogy finoman fogalmazzak.

Letudtuk végül a napot, és a sör az bizony ottmaradt az ablakban. És azon gondolkoztam, hogy azért maradt-e ott, mert ott felejtettem, vagy azért, mert a huzat miatt kiesett korábban, csak nem tűnt fel. Utóbbi okán kicsit izgultam, nem esett-e be valamelyik erkélyre, de már olyan messze voltam, hogy emiatt nem mentem vissza.

Általában meg szoktam kérni az ügyfeleimet, hogy vagy az első vagy a második nap végén, délután vagy estefelé ugorjanak be lakásba, és nézzenek szét. Ennek elsősorban az az oka, hogy lássák, ténylegesen hova kerülnek a lámpák, dugaljak, mert ilyenkorra már gyakorlatilag mindennek látszik a helye.

Ha esetleg vizuálisan máshogy néznek ki a dolgok, mint ahogy elképzelték, akkor ezen még lehet változtatni, ez ilyenkor még nem okoz késedelmet a munka befejezésében. Jelen esetben is ez történt, és pont hazaértem az autóval, amikor csörgött a telefonom. Mivel még mindig rossz érzésem volt a sörös doboz kapcsán, adta magát a dolog, hogy akkor megkérdezem, nem látják-e az ablakban.

“Látom Péter, ott a sör az ablakban.” - “Fhúúú, szuper, köszönöm, nagy kő esett le a szívemről!” - “Ha ezt mondtad volna, hoztam volna nektek jó kis házipálinkát, apám csinálja. Igazi kerítésszaggató, biztos ízlene nektek.” - némi csend után megköszöntem és elköszöntem.

Mint utólag kiderült, kicsit úgy adta ki magát a dolog telefonon keresztül, mintha valami égetően fontos dolog lenne, hogy meglegyen a sör, mintha remegnék az alkoholért. Az való igaz, hogy izgultam egy kicsit, hogy nem esett-e valami olyan helyre, ahol kárt okoz. Mert azért magasról van olyan súlya, hogy komolyat üssön.

Később, amikor ez kiderült, nagyon jót nevettünk rajta. S bár az építőiparról elterjedt, hogy azt reggel a reggeli mellett vagy helyett egy jó csavarossal kell kezdeni, ez már komoly szakembereknél nem állja meg a helyét.

De mindenképp vigyázzatok, mit tesztek az ablakba!