Hihetetlen dolog történt velem a múlt hét péntekén. Nagyjából már a munkaidő vége felé jártunk, amikor csörgött a telefonom. Persze nem tudtam oda rohanni, de szerencsére láttam ki keresett.

A régi iskolámból hívtak, ahol a villanyszerelést tanultam annak idején. Szép időket éltünk ott át együtt, és emlékezetes volt az oktatás is. Tudás és gyakorlat szintjén is. Bár hozzá kell tennem, hogy a fontos és pontos dolgokat nem ott tanultuk meg, de ha odafigyeltünk jó alapokat tudtunk szerezni.

Szóval az iskolai központi számáról kerestek. Úgy éreztem, hogy gyorsan befejezem a pakolást (szeretek lezárni 1-1 folyamatot), és utána visszahívom majd. Hogy melyik mellék kereshetett? Na ezt majd kiderítjük.

Azonnal elkezdett járni az agyam a rendezkedés közben, hogy vajon ki és miért hívhatott? Osztálytalálkozó miatt biztosan nem, mert úgy ahogy tartjuk a kapcsolatot, és azt amúgy is egymás között beszélnénk meg. De akkor ki és miért?

Első gondolatom az volt, hogy biztosan valamelyik volt tanárom az, aki a közösségi médiában követ engem, és szeretne felkérni “motivációs előadásra” az iskolában, hogy kicsit felrázzuk az állítólag éppen nem nagyon lelkes szakipari tanuló diákságot.

A második gondolatom az volt, ami talán közelebb állt a valósághoz, hogy szeretnének jönni tanulni hozzánk. Papíron gyakorlati képzőhely vagyunk, annak idején komoly kritériumoknak kellett megfelelnünk, hogy részt vehessünk ebben a programban. Emiatt tudunk fogadni iskolai gyakorlatot teljesíteni akaró diákokat.

Ez utóbbi egy érdekes dolog. Mivel a székhelyem vidéki, eszembe is jutott, hogy legutóbb ilyen esetben csak a “papírt” kellett volna kitöltenem az ottaniaknak, és ezzel letudni a gyakorlatot. Meg is volt a véleményem erről a “rendszerről”. (És értem én ezt az erőltetett képzési menetet, de jó vége nem lesz, az biztos.)

Az év végi erőltetett menetben jól is jönne egy kis segítség - gondoltam magamban. Persze kétséges, hogy milyen diák jönne hozzánk, de tapasztalatom szerint, ha van némi kézügyessége, akkor könnyen érdekeltté lehet tenni, hogy pontosan és szépen dolgozzon.

Felfokozott idegállapotban, izgalommal telve, egy életem egy halálom, eljött a pillanat, hogy felcsörögjem a számot. Úh, vajon melyik gondolatom válik valóra? Meglepetésemre egyből fel is vették (korábban nem szokták). Bemutatkoztam, ki vagyok, és még a képzeletemet is felülmúlta, az ami történt!

Ugye tudjátok, hogy egy intézményben ki a mindenható főnök? Ki az első ember? Az igazgató? Neeeeeem. De nem ám! A portás és a takarító! Bizony.

Mert, ha a portás pikkel rád és nem akar beengedni, akkor bizony nincs tovább. Az út csak rajta keresztül visz tovább…

És miután bemutatkoztam, és elmondtam, hogy ki is vagyok és miért telefonálok, a portás, az első ember is elmondta, hogy ő keresett, mert a szomszédos panelban lakik és szeretne lecseréltetni egy konnektort…

Nos így kerültem kapcsolatba újra az iskola első emberével.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés