Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.

Érdekes dolog az emlékezet. Valahogy úgy olvastam, hogy a jó dolgok megmaradnak, a rosszakat meg elfelejti az ember. Nem tudom, hogy ez így van-e, de nekem érdekes dolgok maradtak meg a gyerekkoromból.

Azt kell tudni, hogy édesapám volt pesti. Édesanyámmal a katonaság alatt ismerkedett meg, és végül úgy alakult, hogy mi már vidékre születtünk és ott is nőttünk fel. Valószínű emiatt és ezért is maradtak “meghatározóak” az apai nagymamámmal és dédnagymamámmal töltött idő emlékei.

Egy földszinti 50 négyzetméteres panellakásban laktak Budán. A lakás erkélyes volt, és a két paneltömb közötti parkolóra és játszótérre néztek az ablakai. A másik oldalon járt a villamos, ezért a jellegzetes csörömpölő hangja mind a mai napig a fülemben cseng.

Néha bizony előfordul, hogy még az eredeti állapotú panellakásokban kezdjük meg a villanyszerelési munkálatokat. Ilyenkor hihetetlen nosztalgia-hullám fut végig rajtam. Merthogy a konyha (szekrények, hűtő, stb.), a burkolatok (a padlószőnyeg “illata”), a tapéta mintái (amiket kölyökként számolgattam, ha nehezen tudtam elaludni).

Ha lehet, kikönyöklök egy pillanatra az ablakba és elmerengek. Eszembe jutnak a Pesti Dédivel (így hívtuk) az erkélyről etetett galambok, hogy jöttek a kenyérhéjra (ma meg már hogy utálom őket, mert telipiszkítják a kocsit). A rengeteg virág, fokföldi ibolya az erkélyen és a kisszoba ablakpárkányán.

A borsóleves csipetkével és a mákos tészta, amihez még kézzel készült a belevaló, és a konyha jellegzetes illata. A hűtő a sarokban és benne a banános krémpuding a lapos négyzetes alakú műanyag dobozban. A túrórudi, amit nem szerettem, nekem savanyú volt.

És a játszótér a hintával, de főleg a mókuskerékre emlékeztető “futópaddal”. A betonból készült csúszdával, ami csak akkor csúszott igazán jól, ha beszórtuk a homokozó homokjával, amitől viszont még a kisgatyánkban is homok volt. A sarki ABC…

Hát igen, naphosszat tudnám sorolni az apróságokat. Nosztalgia. Köszönöm a szüleimnek a gyerekkoromat. Anya, nagyon hálás vagyok érte! Különleges volt. Szerettem gyerek lenni, szeretem az emlékeit, szeretem, szeretem, szerelem.

Panelszerelem.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés